Zalán Máté Sándor | Elválik

Szépirodalom - vers

Elválik

 

elválik valódtól álmom
mint testtől a lélek

 

e pillanattól külön éltek
te utcára lépsz
elfáradsz
és aludni térsz
míg az a másik
bennem egyre
magasabbra mászik

 

így hasogatom
nagy szavakkal
ketté a világot

 

talán egyszer
beteljesül álmom
és újra egymásra találtok

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Elválik”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés