Börzsönyi Erika | Víg madárének

Szépirodalom - vers

Víg madárének

 

Víg madárének helyett
egy eltévedt varjú
kitartó károgására ébredek:
kár-kár, hajtja csak egyre,
és én kénytelen vagyok
egyetérteni vele.
Kár, hogy elillant az élet, a
boldogság kék madara enyém
soha nem lett, kár-kár, hogy
csak a gondok fekete madara
tér vissza mindig hozzám,
és egyre csak hajtja, korán reggel
is a fülembe húzza: kár, kár, kár
minden odavan már!

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Víg madárének”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés