József Attilának, hódolattal

Fut a vonat a forró tájban,
elviszi tőlem a kedvesemet.
Vágy és szerelem nélkül élni
lehet, de nem érdemes, ma már
nem kattognak a vonatkerekek.
Ezt súgja nekem a hajnali szél,
miközben fut a vonat, viszi el
tőlem messzire a szerelmemet,
mit a hiány és szeretetlenség
évei után bennem felébresztett.
Viszi magával ezt a szerelmet,
melyet iránta érzek, mit magáról
már többé lemosni sem tudna,
ez a szerelem és a vágy útja,
bár a vonat a forró tájban
most épp tőlem messzire viszi,
majd nekem visszahozza.
Én nem mehetek utánad, lehet,
kihűl e lángoló arc, talán
csendben meg is szólalsz.

Megosztás

Tweet