Megjelent a Magyar Elektronikus könyvtárban két szerzőnk közös munkája, ami rendhagyó néminemű tekintetben.
Tomos Hajnal és Nászta Katalin: VAN ILYEN? – szellemi négykezes című kötet rövid prózákat és azok szülte rajzokat tartalmaz. Cseke Gábor szerkesztő így ír róla: „Előfordul, hogy egy szöveg szerzője úgy áll fel az íróasztal mellől, hogy azt érzi: nem mondott el mindent.Mert nem is mondhatott.A szavakká összeálló betűk, a gondolattá összeillő szavak nyugtalanok; tovább alakulnak, egyezkednek, helyezkednek még azután is, hogy szerző letette a tollat.S a kimondatlanság benne reked.Szerencsére, a gondolati-érzelmi-értelmi megközelítésnek létezik egy másfajta dimenziója is, ez pedig a kép. Amikor szavak és gondolatok mögött felsejlenek a helyükre kerülő összefüggések, kapcsolódások, eredők és következmények. Amikor a tudásból látás lesz, e kettőből pedig megszületik az a szellemi négykezes, amit csak együttesen érdemes követni, mert szó és kép összetartoznak, mint az izmok és az azokat védő-fedő bőr.
Tomos Hajnal és Nászta Katalin négykezese ösztönös igényből és felismerésből született. Alkotásukban, amely közös, szerzők elismerik a szó primátusát, a szó pedig családiasan helyet csinál a képnek. Legalább is ott, ahol annak a szükségét érzi. Ahol több a szó, a kép valamennyire engedelmesen meghátrál; ahol kevesebb, ott bátrabban lép elő – az együtthatás érdekében.
Az olvasó néha úgy érzi: semmi kis történetek kopogtatnak nála, diszkréten – bebocsátást kérve. Engedjünk a kérésnek: szóra képet illesztve talán az elmondhatatlan MINDEN-ből is felsejlik valami. Ha nem is az egész – de a lényeg!…”
A rajzokat készítő Nászta Katalin pedig így vall: „B. Tomos Hajnal rövid prózáit abszurdokk-nak nevezem. Műfaját tekintve kicsit farce, kicsit sottie, vicces, néha keserűen groteszk fényképek az élet burleszk, visszás, disszonáns jeleneteiről. Mély megfigyelésen alapulnak, de az író nem téveszti szem elől a felszínen gyöngyöző nevetségességet sem. Egyszerűek, mint első rácsodálkozásunk a világ bonyolult furcsaságaira. Élesen pontos látása van! Mint amikor a gyermek belekérdez a legvéresebb dolgokba. Rajzaimmal is ezt próbáltam valamiféleképpen megmutatni. A gyermeteg és elképesztően abszurd megnyilvánulásokat az élet fonák oldaláról…”
http://mek.oszk.hu/18500/18575/
Hozzászólások