Fákra hajtja fejét az est,
már magányosul az árnyék.
Az öreg toronyóra rest,
s okát veszíti a szándék.
Okozat álmos, tétova
függni kell okától tudja.
Nem vesztette el még soha,
valaki most dobta sutba.
Még fáj az egyszervolt indok,
az álom ellopott éden,
ahol a végtelen csillog,
és boldog benne, mint régen
Hozzászólások