Pődör György | Álmodozás

Szépirodalom - vers

Álmodozás

 

Fákra hajtja fejét az est,
már magányosul az árnyék.
Az öreg toronyóra rest,
s okát veszíti a szándék.

 

Okozat álmos, tétova
függni kell okától tudja.
Nem vesztette el még soha,
valaki most dobta sutba.

 

Még fáj az egyszervolt indok,
az álom ellopott éden,
ahol a végtelen csillog,
és boldog benne, mint régen

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Álmodozás”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés