Hetedhéthatár | Ikerparadoxon

Szépirodalom - próza

Ikerparadoxon

 

Hajnali háromkor becsöngetnek a Müller ajtaján. Kimegy, ott áll egy szovjet katona ejtőernyővel a hátán. „Az elefántok keletre mennek!”. Müller dühösen válaszol: „Az elefántok elmennek a francba! Stirlitz egy emelettel feljebb lakik!” A társaság felnevet, Tamás megszédül. Északra. Tessék? Az elefántok északra mennek! Nem mindegy, Tamás? Nem, ez Hannibálra utal, csak így van értelme. Ne legyél már poéngyilkos! Hé, Tomi, jól vagy? Ami azt illeti nem volt jól. Hallotta már ezt a viccet ugyanígy elrontva. Csak nem emlékezett rá, hol. Bocsánat, megfájdult a fejem – dörzsölni kezdi a halántékát, és becsukja a szemét. Kinyitja a szemét. Feje felett díszes mennyezet, mellette meztelen nő. Felül. Az asztalon két pezsgőspohár, a hamutartóban vastag szivar csonkja. Bűze facsarja az orrát, de rájön, a szag belőle árad. Hisz nem is dohányzom! Kiszáll az ágyból, felöltözik. Jó minőségű öltöny, arany Rolex. Kinek a cuccai ezek? Kinéz az ablakon. A Körutat látja felülről. Éjszaka van. Keletre mennek? – hogy lehet a Józsi ennyire idióta? Így elszúrni egy viccet.

És, ha szándékosan tette?

Megrázza a fejét, ez nem az ő gondolata. Kezdek megőrülni? Ránéz az ágyra. Hogy magyarázza ezt meg a feleségének? Szivar, pezsgő, egy idegen lány, aki… Nem lélegzik? Odaugrik, megfordítja. Arca fehér, nyakán véraláfutások. Fojtogatás nyomai. Halott. Tamás pánikba esik, rohanni kezd az ajtó felé, de hirtelen lebénul.

Nyugi! Még megpattanhatunk.

Ekkor két öltönyös férfi lép a szobába. Most velünk jön, őrnagy! Mintha kívülről figyelné, ahogy mozdul a teste. Üt, rúg, csavar, és az ügynökök már a földön hevernek. De még többen jönnek, fegyveresen. Megtorpan, és előlép egy öreg, rókaképű alak. Tudja, őrnagy, vagy Tamás, ha úgy jobban tetszik, nagyon óvatosan kell felébreszteni egy alvó ágens személyiségét – hangja ismerősen cseng. A kondicionálás kényes műfaj, több kulcs kell egyszerre ahhoz, hogy biztonságosan vezessük ki a vadállatot a ketrecből. Egy szerencsétlen véletlen folytán maga tegnap belefutott az egyik komponensbe, és ettől felébredt az, akit magába ültettünk.

Ne higgy neki! Hazudik! Csapda!

Sajnálatos módon, ez a rosszul bekapcsolt alteregója egy gyilkos. Öntörvényű és céltalan bestia. Most kiszórakozta magát, de vissza kell terelnünk a száműzetésébe, mielőtt nagyobb bajt csinálna. Ilyen nincs! Azt akarja elhitetni velem, hogy én valami tudathasadt James Bond vagyok? Egyáltalán miért lenne szüksége ilyen kémekre Magyarországnak?

Ugye, hogy semmi értelme? Menekülj! Ezek kicsinálnak, ha engedsz nekik!

Phuket. Laosz. Mostar. Minden szóra emlékképek rohanják meg. Bevetések, bajtársak és halottak. Rengeteg halott. New York, Párizs, Hejőbába Tamás homlokán lüktetni kezd egy ér. Velünk kell jönnie! Mi segíthetünk. Ekkor ráeszmél, hol hallotta ezt a hangot. Végig ő beszélt hozzá, ugyanebben a monoton, nyekergő tónusban, amíg kínozták, amíg bevésték a másodlagos személyiségét. Nem! Az emlékek összekeverednek benne, de egy dologban biztos: nem kerül még egyszer ennek a hóhérnak a kezébe.

Bal alsó hatos.

Teljes erejével ráharap a fogra. A ciánkapszula összetörik. Tamás felszabadul.

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Ikerparadoxon”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés

WP Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com