2026. május 9-e délelőtt. Kezdődik az országgyűlés alakuló ülése. Egy korszak lezárul. Egy új éra kezdődik, ahogy már oly sokszor megtörtént ebben az interglaciálisban, de én most nem az aktuálpolitikai fejleményekről vagy várakozásokról szeretnék írni – hogy is tehetném, nem vagyok se politológus, se jövendőmondó.
Ritkán szoktam képeket mellékelni írásaimhoz, de érzésem szerint ez egy kifejezetten szerencsésen elkapott pillanat. Ma, azaz 2026. január 28-án késő délelőtt kinéztem a lakásom ablakán, és meglepődve fedeztem fel, hogy egy, szinte az egész északi égboltot keretbe foglaló szivárvány ragyog a Mecsek felett.
Párhuzamos – A sötétbe bámulok, várom, hogy felbukkanjon a két narancssárga vonal. Vajon ma mennyi időbe telik? Tíz másodperc, kilencven, háromszázhatvan? Még nem sikerült rájönnöm, mitől függ, hogy mi a logika mögötte. Van-e egyáltalán. A sötétbe bámulok, fantomcsillámok táncolnak a szemem előtt.
2024. október 19-én már 44. alkalommal rendezték meg Magyarország egyik legjelentősebb sci-fi és fantasy találkozóját, a HungaroCon-t. Idén is Budapesten, de új helyszínen, az Eötvös10 Művelődési Házban került sor az eseményre, ahol három teremben zajlottak az előadások párhuzamosan, míg egy negyedikben vásárolhatott, illetve különböző játékokat próbálhatott ki az érdeklődő közönség.
Az Európai Unió számára különösen fontos, hogy polgárai megfelelő minőségű és mennyiségű tudás alapján hozhassák meg a döntéseiket, élhessék életüket. Mivel ezek az információk nyilvánvalóan a sajtó segítségével jutnak el legkönnyebben az egyes tagállamok lakóihoz, ezért az EU számára kiemelt jelentőséggel bír az újságírókkal való együttműködés.
Tisztelt Elnök úr, kedves Vlagyimir! Nemrég fejeződött be a XXXIII. nyári olimpia Párizsban. Egy olyan olimpia, amelyen nem vehettek részt sportolók Oroszország színeiben a különleges katonai műveletek, ódivatú nevén az éppen zajló háború miatt.
A most következő gyermekjátékot a híres néprajztudós, Dörmögő Teofil írta le, amikor a háború utáni évtizedekben a keleti pusztaságokban vándorolva kereste fel az egyes falvak, táborhelyek mikroközösségeit. A játék előkészületei.
Az első világpolitikai emlékem a Tienanmen téri vérengzéshez kötődik. Gyerek voltam még, de elkaptam néhány pillanatot a híradóból. Tüntetők, táblák, tankok. Eltaposott emberek. Rémálmaim is lettek miatta, mert azt hittem a bezsákozott holttestekről, hogy ilyen, amikor egy lánctalpas gázol át valakin.
Megint azt álmodta, hogy eltűnik a feje alól az ágy, ő pedig hanyatt belezuhan egy feneketlen lyukba. Rándulva ébred, a szíve kalapál, egy pillanatig azt sem tudja, hol van. Átizzadta a paplant, a lepedőt. Egy pillanatra elfogja a kétely, lenyúl a fenekéhez, de szerencsére tényleg csak veríték.
A Battlestar Galactica (2004-2009) sci-fi sorozat nyitóepizódjának címe 33. A rész arról szól, hogy az ellenség folyamatosan üldözi a maradék emberiséget, hiába ugranak el flottájukkal újra és újra, miután kilépnek a mélyűrből, pontosan harminchárom perc múlva megjelenik a cylon hadsereg, így ismét menekülniük kell.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
