A most következő gyermekjátékot a híres néprajztudós, Dörmögő Teofil írta le, amikor a háború utáni évtizedekben a keleti pusztaságokban vándorolva kereste fel az egyes falvak, táborhelyek mikroközösségeit.
A játék előkészületei
Ideális létszám: 6-13 fő
Egyéb kellékek, játékszerek: fejenként egy plüssállat
A játék indítása: az összes plüsst megszemlélik, hogy mindenki tisztában legyen vele, milyen állatkák vannak játékban, ez után egy zsákban összekeverik őket, és a gyerekek húznak belőle egyet-egyet. Azon nyomban a ruhájukba rejtik, hogy véletlenül se lássák meg, kihez melyik került (általában húzáskor a többiek elfordulnak és/vagy becsukják az összes szemüket).
Miután megtörtént a plüsshúzás, valamilyen módon (egyszerű megbeszélés, kiszámolás, sorshúzás, párbaj első vérig stb.) a gyerekek eldöntik, hogy ki legyen az első Keringő. A szerencsés gyerek állva marad, míg a többiek leülnek egy körbe. Ezután becsukják a szemüket, és a Keringő elkezd mellettük sétálni, miközben az alábbi szöveget kántálja:
Egy, kettő, három, négy,
Atombomba hová mégy?
Nem megyek én sehová,
Itt robbanok nemsoká!
Amelyik gyerekhez ér a Keringő az utolsó szótag kiejtésénél, annak a fejét, esetleg a nyakát megérinti a nála lévő plüssel, majd megkérdezi:
– Ki ül rajtad?
A másik gyereknek ki kell találnia, hogy melyik plüssállattal érintették meg (fontos, hogy csak a tapintására, illetve a szaglására támaszkodhat, szemek, csillók, pszichikus képességek NEM használhatóak). Ha nem sikerült eltalálnia, a Keringő folytatja az útját, ugyanazt a mondókát szavalva, mint az előbb. Nyilván, minél több hibás azonosítás történik, a következő gyerekeknek annál könnyebb dolguk van, hisz fogy a szóba jöhető plüssök száma.
Amennyiben valakinek sikerül eltalálnia, hogy mivel érintették meg, fel kell állnia, szembe kell fordulnia a Keringővel, és a következő módon kell táncra perdülniük egymással:
Jobb kezüket behajlítva felemelik oldalt vállmagaságban (több kar esetén a legfelsőt), ezt tenyérrel összeérintik. Baljukban fogják a saját állatukat (több kar esetén a legalsóban), és elkezdenek körözni, miközben az alábbi mondókát kántálják, esetleg éneklik (utóbbi általában azoknál a törzseknél van szokásban, amelyek valamelyik mutáns gombakolónia részei – ebben az esetben sokszor a telephez tartozó menhirek és légzőkürtök is rezonálnak[1] rá):
Engem többet nem versz át,
Kicselezem a halált!
Plüssálatom elteszem,
Megváltom az életem!
A világ egy pusztaság,
Létezésünk szolgaság.
Világunk tán elveszett,
De mosolygok míg lehet!
Amikor a végére érnek, az első Keringő kiáll a körből, és a kitaláló átveszi a helyét, a saját plüssével folytatja a kört. Értelemszerűen egyre nagyobb eséllyel találják el, hogy milyen állat „ül” a nyakukra, a végén az veszít, aki utoljára marad a körben. Őt a többiek jelképesen feláldozzák.
Fontos adalék, hogy három esetben válhat a szimbolikus feláldozás valódivá:
- Amennyiben a játék az őszi vagy tavaszi napéjegyenlőség, illetve a téli vagy nyári napforduló idejére esik, akkor az utolsó szerencsétlent rituálisan megölik a többiek.
- Amennyiben valaki csalással próbálkozik, és ezt észreveszik, a többi gyerek azonnal széttépi.
- Ha valaki nem bír magával, és indokolatlan szójátékokkal és fárasztó viccekkel teszi próbára pajtásai türelmét (pl.: Még sosem látott taWaste Land!).
Dörmögő kutatásai alapján a 3-as változat csak nagyon ritkán, eseti jelleggel fordul elő, még az is lehet, hogy csak egyfajta ijesztgetés, amivel a szabályok betartására akarják rábírni a gyermekeket.
A rituális áldozat kivéreztetéssel történik, a végén mindegyik gyerek megmártja a vérben a plüssállatát.
A kutatók egyértelmű véleménye alapján a játék és az áldozat léte két dologra vezethető vissza: egyrészt a mágikus hit, hogy ezzel lehet fenntartani, és talán megtisztítani, újraindítani az élet meggyötört körforgását, másrészt pedig azon praktikus okból, hogy a nukleáris kataklizma után olyan mértékű népességrobbanás indult be, amit az első évtizedekben mindenképp kézben kellett tartani valahogy az éhínségek elkerülése végett.
[1] Meg nem erősített források szerint egy ősi zenekar, a Képzeletbeli Sárkányok Radioaktív című zenéjének dallamára.
Szóljon hozzá!