FÉKTELENÜL…
…Sütött be az éj ablakán
A dagadó Hold, a csapodár
Csillagkertbe vetett remény
Egy elvetemült, szűretlen
Dorbézoló sötétségből
Vajon hajnalban jő-e még
A megváltó takarító személy
A mindent eltakaró napfény?
Vagy egyszer végre lenyelem
Örökös éjem varázspiruláját
Amikor kék álmokból épül fel
A bíbor csend, mely megölel
Egy kéjes, mély bársonyverem
– Aphroditém selymes fenekén
Szóljon hozzá!