Nem kell ehhez hipnózis vagy bűvszer,
láttam magamat egy meséskönyvben.
Várkisasszony voltam egy várfokon,
lenge szél játszott a fátylamon.
Zsenge voltam, kegyes, irgalmas,
felmentettem minden rabszolgámat.

Körülöttem tolongtak mégis kedvesen,
lesték a szavamat tettre készen,
ajándékokat tornyoztak elébem,
Lasse ex-szolgám fordult a legsűrűbben.
Aladdin nekem kereste a lámpást,
régi arabok nekem fedték fel a csodát,
Szezam kapuja nekem nyílt meg először,
szélzúgáskor rejtőztem a bolygó hollandi elől,
s kovácsoltak nekem hét pár vascipőt,
hogy a varázslatból mentsem ki a nagy Őt,
majd életvizet hozzak az anyámnak,
útközben segítsek fűnek-fának,
sánta rókának.

1993

Megosztás

Tweet