S. Bálint Mária, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

S. Bálint Mária

S. Bálint Mária írásai: 43

Jöttél

Akartál jönni, kérted odafenn,
hogy alászállhass, és tehess idelenn.
Fentről jól látszottak a vadászutak,
gombászó helyek, s hogy hol találsz kutat,
merre a kilátó, alvóhely, pihenő

Társadalmi parabola

Új volt a lépcsőházban. Amikor először belépett a nyolcemeletes házba, már megütötte az orrát valami orrfacsaró bűz.
– Rothadt hordós savanyúkáposzta – állapította meg. A lánya rábólintott. Vajon meddig hatol ez felfele – kérdezte magától.

Kecskeólban

Ülök a műdzsörszé nadrágkosztümömben – ez most a menő, meg a praktikus, meg úgyse lehet mást kapni, mert ez a divat – és bőszen hintázom a széken. Tehetetlenségemben. Megint a „mit tegyek, mit tegyek” gondolat uralta el egész elmémet. Kint ragyogóan süt a nap.

A szülők és a gyermek kapcsolata

A mai európai kultúrákban a gyermekek nagy része tervezetten születik.  A gyermeknek a családban töltött életkori szakasza jelentősen (18–27 év) meghosszabbodik, ami növeli a szülői, családi kapcsolatok fontosságát. A családban kezdődő, majd később a különböző csoportokban folytatódó szocializáció…

Apeva-csokor

Úgy
tudom,
vihar jön,
menekülj el
messzire innen!

Mint mikor

nyesnivalódról
félrecsúszik a kés,
húsodba lassan,
kényelmesen vág,
ellene nem tehetsz már,

Egy madárra várva

Tündérek röpködnek Visegrád felett,
a zord eget nézik, a madár eljön-e.
Sokan harcoltak itt, életüket adták,
csalfa, meddő remény a halhatatlanság.

Kézenfogva

Emlékszel? A játszótérről néztük a Dunát,
egymással szemben ültünk a hajóhintán.
A parton összehúzták a harangokat,
gyászkocsit vontattak a baktató lovak,

Menekvésház

Ott állt hetven éve az a ház, fenn a hegyoldalban, öles fák között. Régen az volt a szokás – most talán már megint –, hogy kinek hol akadt egy talpalatnyi földje, azzal gazdálkodott. Ki így, ki úgy. Attól is függött, hol fekszik az a terület. Ha erdei tisztás, volt, aki árpát vetett oda.

Gyönyörű népdal

A leggyönyörűbb, amit valaha hallott. Annyira szép, hogy bár idegen nyelven van, és egy szót sem ért belőle, de megtanulta. Tudja, hogy magyarul van, mert Budapesten vette a lemezt, és most elénekli nekünk hálából – mondta holland vendégünk. Forrt a világ akkoriban.

Cirkuszt csináltunk Zilahon

Megtörtént, máig sem tudja mindenki a városban sem, hogy miért. Éppen tizenkettedikesek voltunk. Egy nap bejelentették, hogy jön Ceaușescu elvtárs másnap, reggel 7-kor kint kell lenni a hajdani Wesselényi, majd Ady, de akkorra már csak „Zilahi Középiskola” előtt.

Csak megnéztem a bivalyokat

Meg hát. Gyerekként akkoriban szereztem a tudást arról, hogy a szilágycsehieket, ahová apám való volt, bivalyasoknak nevezik. Mert sok embernek van bivalya, lévén Szilágycseh is hepe-hupás, nehéz felhúzni a szekeret a dombokra, és a bivaly erősebb az ökörnél is, de még tejet is ad.

Nekünk mi adatott?

Szeretsz boldogtalan lenni? Az élet sem szeret.
Feltételeket ad neked, s te elfecséreled.
Víz van hazánkban! Termőföld, erdő,
zöldell a határ, mert esik az eső!

Anya! Anyaaaaaaaaa!

Megjött a tavasz! – nézünk egymásra,
Mire is gondolhatnánk másra,
Hisz ordít a kislány odakint, ni,
Mint tavaszonként mindig-mindig,
Mikor fent felejtett valamit.

Alkoholista temetés

Vackor kutyámmal haladtunk lassacskán a szégyenükben ittmaradt, piszkos buckák között, a sódert síró, bokatördelő, valaha járdának szánt képződményen, végig a temető téglafala mellett. Délutáni séta helyett választottuk ezt a romantikus útvonalat.



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS