Újévi rigmus
Új év kezdődött ismét,
keresed, mi volt érték,
bárhogy nézed, kevesled.
Fogadkozás, ígéret
nagy számban feljegyezve,
Új év kezdődött ismét,
keresed, mi volt érték,
bárhogy nézed, kevesled.
Fogadkozás, ígéret
nagy számban feljegyezve,
Nem kell ehhez hipnózis vagy bűvszer,
láttam magamat egy meséskönyvben.
Várkisasszony voltam egy várfokon,
lenge szél játszott a fátylamon.
Zsenge voltam, kegyes, irgalmas,
Mintha még időd lenne,
mintha még szél seperné
előtted az utat, hogy menj be!
Járd ki lábam, járd ki, járd!
senki nem parancsol már!
Angyal néz egy felhőből ide le,
a látványtól elkerekedik szeme,
tennivaló dolga odafenn ezer,
s mi vár rá a földön, több tízezer.
Rendetlenség van, sok a heverő,
Kinek mi a dolga, ki sem vehető.
Belőlem fakadna szó rengeteg.
Szórnám fehér lapokra, hogy meg ne vesszek.
Más értéke a szónak alig van ma már.
Össze-vissza kereng laza szókavalkád.
Biztattunk, aggódtunk, imádkoztunk érted.
Későn bár, de adtunk volna hitet, egészséget,
áldozatos életednek méltó tiszteletet,
hűséges munkádért ezer köszönetet,
úgy véltük összedől a világ nélküled.
– Szoktatok utazni? Naná! Manapság nemigen lehet egy vacokban megülni, amikor is a világ kitágult, kiszélesedett, módfölött színesedett, multiplikálódott, s mind ilyesmi. A népek meg szétfröccsentek, mint a magasemeleti ablakból a randalírozók régulázására műanyagzacskóban kidobott vízgolyó az aszfalton.
Déli pályaudvar, tele piros, sótartóra emlékeztető műanyag székekkel, amelyek annyival különlegesebbek, hogy nincs igazán súlypontjuk, na meg egyensúlyuk. Soha fel nem boruló székeknek hirdették. Háttal egybeforrasztva, hogy az emberek különállóságát szolgálja.
Kínlódom,
szenvedek, hogy ezt megértem,
Tiborcot igazán most értem,
s ha dalra fakadok keservemben,
ez a legvígabb énekem:
„Nekünk a legszebbik estét
fekete gyászra festették.”
Magammal kellene házasodnom. Erre jutottam. Amúgy is divat. Kár, hogy a végtelenbe nyúló finom fehér fátylamat vissza kellett adnom az unokanővéremnek, mert ő meg a lányának tartogatta, aki ugyan nem használta fel… de lett volna mit.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2025 | WordPress Theme by MH Themes