Az Európai Unió számára különösen fontos, hogy polgárai megfelelő minőségű és mennyiségű tudás alapján hozhassák meg a döntéseiket, élhessék életüket. Mivel ezek az információk nyilvánvalóan a sajtó segítségével jutnak el legkönnyebben az egyes tagállamok lakóihoz, ezért az EU számára kiemelt jelentőséggel bír az újságírókkal való együttműködés. 2023 decemberében a Hetedhéthatár részéről Hegedüs András lehetett jelen Brüsszelben egy ilyen eseményen.
1. Bevezetés
Már bő másfél évtizede léteznek különböző programok, amelyek a tagállami, különösen a vidéki újságírók számára vannak fenntartva abból a célból, hogy a médiamunkások személyesen is megszemlélhessék az EU intézményeinek működését, láthassák, miként zajlik a munka az egyes bizottságokban, szervezetekben. 2023. december 6-8. között 15 vidéki újságíró számára adatott meg a lehetőség, hogy ellátogassanak az Európai Unió „fővárosába”. A program során a résztvevők több előadást hallgathattak meg változatos helyszíneken, találkozhattak számos szakértővel és szóvivővel, részt vehettek hivatalos sajtótájékoztatón (megfigyelőként), valamint bepillanthattak az EU hírszolgáltatásának stúdiójába is.
Az olvasóban talán felmerülhet a kérdés, hogy van-e bármi értelme bő kilenc hónap távlatából közölni egy beszámolót az említett eseményről, hisz azóta jó eséllyel a legtöbb ott elhangzott dolognak „lejárt a szavatossága”, már kikerültek a nyilvánosság elé, sőt új, friss témák vannak napirenden, amik foglalkoztatják az unió közvéleményét. A rövid válasz nyilvánvalóan az, hogy igen, talán kicsit megkésett e „tudósítás” a témák többségét tekintve, hisz a politika egy rendkívül dinamikusan változó, folyamatosan formálódó része a mindennapjainknak. Azok a háttértárgyalások például, amelyeket az EU egyes bizottságai folytattak a magyar kormány által kiküldött delegációkkal (néhány érzékeny információ esetében külön kérést is kaptunk, hogy ne hozzunk nyilvánosságra semmit az elhangzottakból, amíg le nem zárulnak az adott ügyek), mostanra már teljesen más szakaszban vannak, mint decemberben voltak. Júniusban pedig lezajlottak az EU-választások is, már tudjuk az eredményeket, látjuk, hogy kiknek szavaztak ismét bizalmat az emberek, kik hullottak ki a rostán, és a felálló frakciók, az új tisztségviselők alapjaiban változtathatják meg az ügyek mentén való együttműködést az egyes országok között számos kérdésben.
Fentiek fényében a sajtólátogatás politikai részének bemutatásától eltekintenék, viszont több alkalommal is napirendre kerültek olyan ügyek, melyek jelentősége túlmutat a mindennapi politikai csatározásokon, a választási eredményeken, a húzd meg, ereszd meg „játékokon”, sőt kijelenthető, hogy hosszú távon még a szomszédunkban dúló háború szörnyűségein is. Az tagadhatatlan, hogy a 21. század globális, szuperkapcsolt világában minden mindennel összefügg, és a pillangóeffektusoknak még sosem volt akkora ereje, mint napjainkban, ami miatt egyetlen probléma sem oldható meg önmagában, de talán, ha minden egyéb terület fókuszába is ezt a központi kérdést emelnénk be, ha célirányosan erre koncentrálnánk a gazdasági, kulturális, biztonságpolitikai és más ügyek esetében, képesek lennénk lefékezni a szakadék felé rohanó járművet, mely jelenleg az egész emberiséget viszi magával.
2. A környezetvédelem és ami mögötte van
Bár az összes téma, amit bemutattak nekünk látogatásunk során, nagy jelentőséggel bírt, a bevezetőben taglalt indokok miatt csak a klímaváltozással kapcsolatos kérdéseket veszem most górcső alá. Ezek pedig a következők:
Fit 55 – környezetvédelemmel és fenntartható energiagazdálkodással kapcsolatos előadás.
REPower EU – az uniós energiapolitika jelenlegi helyzete.
Ugyanis ezt a problémát sajnos nem lehet egy csapásra megoldani egy politikai kurzusváltással vagy néhány kitűzött célszámmal. Persze minden megkötött konszenzus, minden tudományos kutatás, illetve az ezeken alapuló megegyezés fontos lépés az emberiség fennmaradása érdekében, de a szándéknyilvánítás még messze áll a tényleges cselekvéstől.
Az Európai Unió a világ egyik legnagyobb gazdasága, közel 500 milliós lakosságával pedig India és Kína mögött a harmadik helyen áll népesség tekintetében. Hatalmas piacot jelent, és jóléti intézkedései, szociális védőhálója, valamint kiváló oktatása miatt a humán erőforrások tekintetében is nagyon erős, versenyképes államalakulat. Épp ezért minden környezetvédelemmel, károsanyag-kibocsátással kapcsolatos döntése jelentős hatással bír a világ egészére, ha önmagában nem is képes megoldani az emberiség problémáit. De lássuk először a jó híreket!
Már 2015-ben nagyszabású nemzetközi klímacsúcsot tartottak Párizsban az ENSZ égisze alatt, melynek egyik legfontosabb célkitűzéseként azt szavazták meg a résztvevő 190 ország képviselői, hogy különböző kibocsátáscsökkentő intézkedésekkel a globális hőmérséklet-emelkedést maximum 2°C, de inkább 1,5°C alatt kell tartani az iparosodás előtti szinthez képest annak érdekében, hogy ne történjen olyan visszafordíthatatlan klímakatasztrófa, amely ellehetetlenítené az emberi életet a Földön. Önmagában nem elegendő, hogy 2050-ig a globális nettó nulla kibocsátást elérjük[1], az odáig vezető út minden lépése, az egész gazdasági rendszer átalakítása rendkívüli jelentőséggel fog bírni.
Az Európai Unió 2021-ben fogadta el a saját klímarendeletét, mely tételesen tervbe veszi azokat a lépéseket, amelyek segítségével egy fenntartható és ellenállóképes Európa hozható létre. Ebben az EU vállalja, hogy már 2030-ra az 1990-es szinthez képest (a korábban meghatározott 40 százalékkal szemben) legalább 55 százalékkal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértékét (Fit for 55 Program). Fontos megjegyezni, hogy az EU működésének alapvető eleme, hogy csak azok a rendelkezések kerülnek elfogadásra, amelyekre mind a 27 tagállam rábólint, tehát az egyik jó hír az, hogy az összes uniós ország megszavazta és elfogadta a program célkitűzéseit. Így nincsenek külön utasok, nem hajt fel senki forgalommal szemben az autópályára, nem akar senki botot dugni a küllők közé. Legalábbis elméletileg, de talán bízhatunk benne, hogy a gyakorlatban is törekedni fognak arra az egyes országok, hogy betartsák a különböző intézkedéseket, illetve betartassák a renitenskedni próbáló vállalatokkal (vagy államokkal).
Ami különösen reménykeltő, hogy a Fit for 55 Program része egy még átfogóbb tervezetnek, az Európai Zöld Megállapodásnak, ami egyértelműen holisztikusan akarja kezelni az egész problémahalmazt, azaz a döntéshozók tisztában vannak vele, hogy a különböző területek folyamatos kölcsönhatásban állnak egymással, illetve hogy az EU csak része egy világpolitikai és -gazdasági környezetnek, amelyben más aktorok nem feltétlenül úgy és annyira akarnak küzdeni a környezetvédelemért, mint mi, európaiak. Ezért azonfelül, hogy a saját magunk által előállított termékek szabályozásával környezetbarátabb és klímasemlegesebb (így sokszor költségesebb) gyártási technológiára térünk át, hogy ez ne okozzon versenyhátrányt az európai cégek számára (pl. a kínai árudömpinggel szemben), bevezetésre fog kerülni az importtermékek karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus (CBAM), amely alapján az EU-n kívül gyártott eszközöket „védővámokkal” fogják sújtani, amennyiben környezetszennyező, erőforrás-pazarló módon készültek a forrásországban. (A politikusoknak abban lesz majd nagy szerepük, hogy ügyes tárgyalásokkal meg tudják győzni az ázsiai és amerikai gyártókat, befektetőket e szabályok elfogadásáról, illetve ha nem akarnak áttérni a környezetkímélő technikákra, akkor vállalniuk kell az extraköltségek megfizetését.)
A sokrétű intézkedések közé sorolható a folyamatos áttérés a megújuló energiaforrások használatára vagy az energiahatékonyság növelése (pl. épületek szigetelése, szigorúbb szabályozások az ipar és a közlekedés terén), a kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) reformja, ami a különböző szén-dioxid kvóták adás-vételét szigorítja, és fokozatosan szünteti majd meg az ingyenes egységeket. Ezekkel párhuzamosan a széndioxid elnyelő kapacitás folyamatos növelése is fontos szempont, főleg erdősítéssel. Látható, hogy az Európai Unió igyekszik eloltani a két végéről égő gyertyát (bár találóbb lenne, ha egy olyan puskaporos hordót képzelnénk magunk elé, amelyhez két égő kanóc vezet jelenleg…), emiatt egyszerre hoz intézkedéseket az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és számos más kulcsfontosságú ágazat tekintetében. Kifejezetten nagy összegeket különítettek el a költségvetésből arra, hogy a vállalásokat teljesíteni tudják, és hogy a szegényebb rétegek is képesek legyenek az átállásra, még egy Szociális Klímaalapot is létrehoztak. Ebből a mikrovállalkozásokat, a létminimum alatt élőket fogják támogatni pl. abban, hogy modernebb fűtési rendszerekre térjenek át, vagy hogy a lakásukat hőszigetelhessék. Szerencsére az eddigi tapasztalatok alapján a „zöldülés” gazdaságilag is kifizetődőnek tűnik.
És hogy még egy jó, de elsőre talán kissé meglepő tényről is tudósítsak: az EU-nak az üvegházhatású gázok kibocsátása szempontjából már sikerült jelentős csökkenést elérnie 1990-2022 között, így jelenleg 30%-al kevesebb ÜHG-t bocsátunk a légkörbe, mint 30 évvel ezelőtt. Ráadásul Magyarország ezt még felül is teljesíti: mi 37%-kal tudtuk mérsékelni ezt a mutatónkat. Tehát egyfelől nem kell szégyenkeznünk, mert a kibocsátásunk átlag alatti, de fontos megjegyezni, hogy a GDP-hez viszonyítva már átlag feletti, ami azt jelenti, hogy nem vagyunk elég hatékonyak. És az eloszlás tekintetében sem hunyhatunk szemet afelett, hogy pl. ugyan az energia és az ipar tekintetében jelentősen redukálódott a kibocsátásunk (49/58%), addig a közlekedés, valamint a repülőgépforgalom szempontjából jelentősen (68/52%) nőtt. Szóval van még hová fejlődni mind az egész EU, mind a saját szempontunkból – viszont lehet okunk némi optimizmusra is, hisz az egész unió elkötelezett amellett, hogy a 21. század kihívásaira 21. századi válaszokat adjon. Ugye?
3. Feketeleves…
Látható, hogy vannak pozitív törekvések, és bár rengeteg „átlagember” és sok politikus is képes tagadni a klímaváltozást, vagy rövid távú egyéni, gazdasági érdekeik miatt akadályozni egyes intézkedéseket, azért a „szekér” – úgy tűnik – halad előre a maga útján egy tisztább és hűvösebb jövő felé. De vajon sikerül(t) időben cselekedni?
Az egyik szemináriumi tárgyalóban tartott előadáson az energiamixről volt szó, és én feltettem ott egy kérdést, hogy mi a helyzet a fúziós energiával, lehet-e bízni abban, hogy záros határidőn belül rendelkezésünkre fog állni egy olyan kvázi kimeríthetetlen energiaforrás, amely ráadásul nem is termel szennyező anyagokat vagy ÜHG-kat (leszámítva az építkezés során keletkező karbonlábnyomot), de az előadó nem tudott konkrét információkat szolgáltatni ezzel kapcsolatban, mindenesetre azt megtudhattam, hogy a nukleáris energia további felhasználásától nem zárkózik el Európa. A fúziós reaktorok lassan, de meglehetősen bizonytalanul fejlődnek, rengeteg technikai akadály vár még megoldásra. Ha minden jól alakul, néhány évtizeden belül már lesz egy-két olyan egység (ld. pl. az ITER Franciaországban), amely hatékonyan fog előállítani energiát, de jelenleg erre még nem alapozható az áramtermelés.
Érdekesebb reakciót kaptam arra a kérdésemre, amelyet egy másik előadáson tettem fel a fentebb már tárgyalt klímavédelmi intézkedések témakörében. Van-e B-terv – nem csak az uniónak, az emberiségnek? Mi lesz, ha nem sikerül megfogni a felmelegedést és megállítani a klímakatasztrófát, a partmenti városokat elönti a tenger, a kiszámíthatatlan és szélsőséges időjárás miatt a mezőgazdaság nem lesz képes megbízhatóan ellátni nyersanyagokkal és élelemmel a lakosságot? Sötét jövőkép, elismerem, de úgy éreztem, muszáj feltenni ezt a kérdést. Azonban a két előadó válasza nem volt kielégítő. Először is szinte megdorgáltak, hogy az épp akkor zajló klímakonferencia hetében nem kéne ennyire negatívnak lennem (arról a dubaji klímacsúcsról van szó, amelyen a túlhűtött szállásokon nem lehetett állítani a klímát, és aki fázott, annak olajradiátort (!) ajánlottak fel – ahogy erről Ürge-Vorsatz Diána is beszámolt[2]), utána pedig arról beszéltek perceken keresztül, hogy az elfogadott terveket alaposan kidolgozták, mindenki aláírta és vállalta a kötelezettségeket, szóval minden rendben van, illetve lesz, legyünk pozitívak…
Bárcsak a megvalósítás is olyan könnyen menne, mint a tervezés! És szép dolog az optimizmus, vagy ahogy az Earl fogalmazott Az elveszett cirkálóban: „én rendületlenül bízom a kerekasztalban”, de talán megnyugtatóbb lenne, ha tudnánk, hogy azért épül néhány biztos menedék a hegyek alatt, ahogy például a Deep Impact című filmben történt. Vagy hogy ne csak a modern, popkulturális alkotásokra hivatkozzak: már Platón írt arról Timaiosz című művében, hogy az emberiségre időről-időre lecsapnak különböző katasztrófák, amelyek szinte teljesen elpusztítják, lenullázzák a civilizációt, a túlélők pedig újra a semmiből építik fel ezeket, az évszázadok során elfeledkezve arról, hogy voltak már korábbi társadalmak is. Az elbeszélésben az egyiptomi papok kiemelik, hogy szerencsés helyzetük miatt náluk fenn bírt maradni a tudás, amiket gondosan lejegyeztek templomaik falain. Pár évszázaddal később Josephus Flavius zsidó történetíró már direktebben ír arról, hogy az emberiség minden tudását két oszlopon, egy tégla és egy kő obeliszken jegyezték fel, készülve arra, hogy egy nagy világkatasztrófa után ne nulláról kelljen újrakezdeni az emberi kultúra építését. Tehát a tudás átmentésének a szükségességét már évezredekkel korábban is felismerték a történetírók és a filozófusok, talán nem ártana, ha mi, modern emberek is készülnénk az esetlegesen eljövő hét szűkös esztendőre…
4. Néhány záró gondolat
Természetesen egyfelől nem akarok, és nem is lehet elmenni amellett, hogy létezik néhány olyan projekt, amely egy esetleges összeomlás utáni jövőre készül. A különböző, biztos helyeken felépített génbankok és gabonatárolók, vészhelyzeti katonai raktárak (élelmiszer és üzemanyag), a megfelelően biztosított központi könyvtárak és levéltárak adhatnak némi alapot a túléléshez és az újrakezdéshez. Remélhetőleg szükség esetén azt is tudni fogjuk, ezek merre találhatóak, illetve hogy lehet bejutni és felhasználni a bennük raktározott tudást, eszközöket és nyersanyagokat. De tudni fogjuk? Kap valaki a hivatásos állományok tagjain kívül képzést, tájékoztatást arról, hogy vészhelyzetben kihez forduljon, hol keresse az „elásott kincset”? Vannak kétségeim.
A problémakör másik oldala viszont rajtunk múlik. Fogjuk vissza a fogyasztásunkat! Nyerjünk egy kis időt a politikusoknak, tudósoknak, magunknak a felkészülésre, a túlélésre. Sok apró lépést megtehetünk mi magunk is: használjunk tömegközlekedést, biciklizzünk, gyalogoljunk, amikor csak lehet, ezáltal is mérsékelve a kibocsátásunkat. Ne vásároljunk új ruhákat pusztán azért, mert már nem divatosak vagy unjuk. Ne vásároljunk felesleges tárgyakat, mütyüröket (különösen, ha műanyagból készültek). Bírjuk rá a politikusainkat ideológiától és pártállástól függetlenül,[3] hogy a környezetvédelmet és a pazarlás elkerülését minden körülmények között tartsák szem előtt. Támogassuk azokat a törekvéseket és programokat, amelyek segíthetnek mind a lokális környezetünk, mind az egész bolygónk megóvásában. Nemzeteken átívelő mozgalmakkal (az ENSZ-en keresztül akár) globális törvények meghozatalát is elérhetjük. Pl.: a nagy turistahajóknak legyen tilos az Antarktisz látogatása, így óvjuk meg a déli sarkkör törékeny élővilágát. Vagy minden héten legyen egy nap kötelezően autómentes a városokban (a szállítás, taxik és vis maiorok kivételével), durván ezzel közel a hetedére csökkenthetjük a benzinhasználatot a legsúlyosabban terhelt területeken. Sőt, ha már ennyire belelovalltam magam, mi lenne, ha minden járműnek törvényileg fehérnek kellene lennie? Legalább a tetejüknek, ezáltal növelhetnénk a Föld albedóját, azaz a fényvisszaverő képességét, kicsit ellensúlyozva az elolvadó hó hatását…
Rendben, tudom, hogy ez az utolsó ötlet már a valóságtól elrugaszkodott, és az a pár ezer négyzetkilométer nem különösebben jelentene sokat a bolygó teljes felszínéhez képest, de lassan nekünk, kisembereknek is fel kell adniuk a „Pató Pál úr-mentalitást”, ha szeretnénk, hogy gyermekeink, unokáink ne egy Mad Max-szerű világban nőjenek fel.
[1] Az az egyensúlyi állapot, amikor már csak annyi üvegházhatású gáz kerül a légkörbe, amennyit a különböző természetes és mesterséges elnyelőrendszerek (pl. erdők, óceánok, különböző technológiák) képesek teljesen semlegesíteni.
[2] https://telex.hu/zacc/2023/12/08/urge-vorsatz-diana-cop28-klima-futes-kornyezetszennyezes-kibocsatas
[3] Hihetetlennek és naivnak tűnik? Gondoljunk arra, hogy Trianon után még a magyarországi kommunista párt is az új határok felülvizsgálatával kampányolt!
Szóljon hozzá!