A Battlestar Galactica (2004-2009) sci-fi sorozat nyitóepizódjának címe 33. A rész arról szól, hogy az ellenség folyamatosan üldözi a maradék emberiséget, hiába ugranak el flottájukkal újra és újra, miután kilépnek a mélyűrből, pontosan harminchárom perc múlva megjelenik a cylon hadsereg, így ismét menekülniük kell. És az állandó igénybevétel miatt az űrhajókon meghibásodások történnek, amiknek kijavítására alig van idő és energia, az emberek pedig egyre fáradtabbak, feszültebbek, ráadásul hiába él bennük a remény, hogy talán a vadászok egyszer elveszítik a nyomukat, alig fél óra múlva megint felbukkannak. Őrült, idegőrlő fogócska ez, kimenetele pedig megjósolhatatlan.
Busa Hanna első könyvének olvasása közben hasonló szorongást érezhetünk, mint a fent taglalt sorozatepizód nézése közben. Sosem tudhatjuk előre, hogy vajon a következő rövidpróza olvasása közben mikor szorul el a torkunk, mikor kap el minket az a fajta sötét hangulat, amitől az ember gerincén végigfut a borzongás, bár tudjuk, „gerincet lopni gerinctelenség”,[1] vagy épp ellenkezőleg, mikor húzódik a szánk önkéntelenül is mosolyra egy-egy kedves leírás, szívmelengető történet hatására. Esetleg kezdenek el folyni könnyeink az esőben…[2]
A kötet maga 2022-ben jelent meg, és már külalakjában is nagyon igényes, figyelemfelkeltő alkotás. A fekete borítón fehér kontúrral kirajzolódik egy női felsőtest, száját egy zöld színű rózsa zárja le. A rózsák egyébként végig jelen vannak az alkotásban, időről időre felbukkannak az egyes oldalakon különböző számban és méretben. Szép motívum, hisz e virág egyszerre gyönyörű, ám tüskéivel meg is tud sebezni. Ahogy az írónő novellái is. A címválasztás is remek: Zárvatartás. Egyrészt jól rezonál a lányra, akinek a száját rózsa fedi el, másrészt elgondolkodtat. Ki az, aki nem a nyitvatartást akarja tudni? Rögtön berántja az olvasót, feldob egy rejtélyt, amit meg kell oldani.
Busa nagyon jól bánik a szavakkal, sokszor használ olyan szerkezeteket, amelyek kizökkentik az embert komfortzónájából szokatlanságukkal, rejtett dimenzióikkal, mélységükkel. „Emlékképek hirtelen bevillanó balerinája”[3] – milyen finom megfogalmazás ez! Vagy a hetedik oldalon a novella címe, Tiszta lap, és utána rögtön: „sötét sikátorok” – négy szóban idézi meg a fényt és a tisztaságot, illetve a sötét és koszos ellentettjüket is – rend és káosz, Apollón és Dionüszosz örök küzdelme. De rögtön felkapjuk a fejünket egy olyan címre is, mint A karácsony pedig megbaszhatja, és például a Visszatágulás vagy a Varjadék szintén nagyon modern és egyedi. Különösen érdekes, amikor egy-egy teljesen szokványos mondat értelmezésén csavar egyet a szerző: „Többé már nem vagyunk barátok.”[4] – tudjuk mit jelent, igaz. Igaz?
Összefoglalva: Busa Hanna első kötete kifejezetten jól sikerült alkotás, és figyelembe véve az írónő fiatal korát, biztosak lehetünk benne, hogy fogunk még hallani felőle a magyar irodalomban. Én személy szerint kíváncsian várom a következő könyvét, ami talán többet is fog tartalmazni harminchárom novellánál.
Busa Hanna: Zárvatartás
Terjedelem: 48 oldal
Készült: Apáti Nyomda, Cegléd
2022.
[1] HullaSzilárd, 44. old.
[2] Vö.: Kávészünet, 5. old., illetve Roy Batty monológja a Blade Runner-ből.
[3] Csak mi, 6. old.
[4] Átláthatatlan, 20. old.
Hozzászólások