évmilliók ülnek már sok rétegen
a múlás talán egyfajta védelem
galaxisszakállon kozmikus körök
rajta csillagokká deresült örök
felhajtani a Seholsincs széleket
átkukucskálni mint vak a léceken
hol néhány kővé vált remény kipörög
kihányva csontjukat idő-börtönök
az élet nem egy kihúzható fiók
lapulnak felfalt civilizációk
és bölcsen ítél a mindig elJövő
már-már hinni lehetett talán megvan
mégis ismeretlen marad a tegnap
mert az idő a legnagyobb cselszövő
(Megjegyzés: Új földtörténeti korszakként határozták meg jelenkorunkat a tudósok: az északkelet-indiai Meghálaja államról elnevezett korszak 4200 évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy óriási aszály világszerte számos civilizációt elpusztított, és még ma is tart. A hivatalos felosztás frissítését többen vitatják.)
Hozzászólások