Apám, vajon tudtad-e, ha eljön
a nagy harcod, mikor majd megverekszel
te és a halál, hogy meddig,
meddig tarthat ez a nagy csata,
s ki lesz a győztes? Nem maratoni távon
– mit életedben sokszor megfutottál,
s pálmákat nyertél – csak pillanatnyilag.
Hitted-e, hogy most, ilyen korán
csatát te vesztesz? Lehetséges ez?
Lehet-e az, hogy a Diadalmas ember
– így írt rólad a Szegedi Napló –
ilyen hirtelen eltávozik?
Mintha szűknek érezné az élet kereteit,
béklyóit elhajítva – örök nyughatatlan –
ott is futva hagyja hátra mérföldköveit.
Csetény, 1967. június 12.
Hozzászólások