Knopp Frigyes nyugdíjas, már reggel fél hatkor ott állt az autószalon és szerviz portája ajtajában. Váltani jött az éjszakai portást. Beszéltek pár szót, ő már két napja nem volt itt, szabadnapját töltötte. A friss hír, amellyel a kolléga fogadta, a szalon főnöke, pénteken megint húsz embernek, útilaput kötött a talpára. – Fogyunk, rendesen! – mondta a váltótárs. – Csak mi maradjunk! – tette hozzá Knopp és arra gondolt, mégis jobb lenne legalább egy-két évig maradni ezzel a hatvanöt évével. A portás szolgálatért kapott pénz jól kiegészíti a kis nyugdíját. Az éjszakai sorstárs fogta gyűrött táskáját, búcsúzott és elment aludni. Egyedül maradt a telepen. Ő volt csak itt, meg egy németjuhász kutya, a Vox. A kutya hozzátartozott a szalonhoz és a szervizhez. Felszereltek ugyan egy riasztórendszert, Vox azonban éberebben viselkedett, mint a gép, mert a legkisebb zajra is ugatással reagált. A riasztórendszer jó találmány, de a masinának nincs logikája, csak bömbölni tud, meg jelezni a felügyeleti központba. Az ember meg a kutya mégis jobb, megbízhatóbb. Ma vasárnap volt, a szolgálat este hatig tartott. Ilyenkor nincs mozgás, csak felügyelni kell, néhányszor végigjárni a területet és kész. Aztán tehet bármit, legtöbbször a tv-t bámulja.
Knopp Frigyes körüljárta a telepet, benézett minden helyiségbe, a szalonokba, ahol az új járgányok dekkoltak, eladásra várva. Csak úgy csillogtak a Skodák, Fordok, Seatok. Ezt a három típust árulták. Rendben talált mindent. Visszament a portásfülkébe és leült. Elgondolkodott. Más volt minden, amikor ő még fiatalon a trafógyárban dolgozott. Ott is volt racizás. Egyszer nyolc embert kellett elküldeni, létszámcsökkentés miatt. Fájt is a feje a műhelyfőnöknek. Azt mondta: – Mindegy melyik ujjam harapom meg, mindegyik fáj! Aztán napokon keresztül mérlegelték, latolgatták ki a felesleges. Nem is felesleges, hanem ki veheti át esetleg a másik munkáját. Nem aludtak miatta pár éjszaka, mire megszületett a döntés. Itt meg, egy héttel ezelőtt, a múlt héten, a tegnapelőtti – pénteki esethez hasonlóan – a múltkor huszonhárom embert küldtek el. A válság kegyetlen, az autó nem kelendő cikk. Pedig emlékszik, hogy pár évvel ezelőtt volt olyan hét, hogy a Skoda Fábiából eladtak négyet is. Ez közel tíz millió bevételt jelentett, hetente. Vitték, mint a cukrot. A vevők között volt fiatal, de volt öreg falusi házaspár is. Ez a házaspár mikor megvette az új autót, kicsorgott a szemközti Mol-kúthoz és a benzines kocsit megtöltötte gázolajjal. Aztán jött vissza, hogy nem megy az autó, tegyenek valamit. Persze volt pénzesebb, szerényebb, tehetősebb vevő is. Ford Mondeot vett, ez már több volt nyolcmilliónál. Eljött az egész család, gyerekek, após, anyós, szóval az egész família. A kocsi átvételekor kupaktanácsot tartottak, csak a pezsgő hiányzott. Mikor a férj kigördült a telepről, büszkén néztek utána, mintha mondanák mindenkinek, ez a miénk! Egy alacsony, kopasz kínai is vett autót. Ez egy olasz Lancia Thesis, Weltautó volt.Tízmilliót kértek érte, ő a pénztárban egy fekete táskából kápé kifizette az összeget.
Knopp Frigyes felkelt a székről. Az események lesújtották, de mit lehet tenni? Gondolkodott, de nem jutott semmilyen eredményre. – Kutya világ van! – mondta önmagának és erre a mondásra jutott eszébe, hogy minden reggel kaját, vizet kell vinni Voxnak, a kutyának. Körülnézett. – Kutyakaja sehol! Egy dobozzal sem. A pótlásáról a beszerzőnek kellett gondoskodnia, aki minden nap kint járt a városban. Biztosan ebben a zűrzavarban nem a kutyakonzerv volt a legfontosabb számára. Elfelejtette! Ő, pedig kolbászt hozott, meg paprikát, barna kenyeret. Ha odaadja a kutyának, akkor mit eszik? Talán szolidárisnak kellene lenni? Megosztani? Ez lenne a legjobb! Vox szereti-e a csípős csabai kolbászt? Ki tudja? Döntött, megnézi a szemben lévő Mol-kútnál. Ott szoktak ilyet árulni. Amikor megkérdezte, egy kicsit értetlenül néztek rá. – A másik kútnál van! – mondta a benzinkutas. – Nem tudok oda menni! Itt vagyok szolgálatban! – és a szalon és szerviz felé mutatott. – Ahonnan azt a sok embert elküldték? Bólintott. – Nincs kaja a kutyának? – Nincs! – Akkor maguk a kutyának is felmondtak? – kérdezte tágra nyitott szemmel, értetlenül a benzinkutas.
Hozzászólások