Engem még mindig az a régi kísért,
hogy a vasárnapi ruhát mise után
hazaérve, le kellett venni rögtön.
Az elsőáldozásit úgy megóvtuk,
hogy később jó anyám el tudta még cserélni
zsírért, vagy kolbászért… már nem tudom.
Az emlékek fakulnak…
Úgy belém égett mégis vasárnapi ruhánk
emléke, megszokása,
hogy hiába, hordhatnám most
már mindazt, ami van…
Szinte elnyűtt kacatban járok itthon,
és emlékekként őrzi csak a szekrény
minden divatjamúlt ruhám.
Hozzászólások