A reményhez • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

A reményhez

Mindig tudtam, hogy vagy,
ott lappangsz a dolgok mélyén.
Titkon hittem is benned,
s abban, hogy egyszer, egy napon
engem is megérintesz
mint egy friss fuvallat,
egy gyönge lepkeszárny,
mámorító illat.
Ólomszárnyon járt az idő.
Vártam a jöttödet.
Ünnepbe öltözött lelkem,
Úgy vártalak. Némán.
Kérlek, ne hagyj el soha.
Maradj velem.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS