Petrozsényi Nagy Pál | A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 81. rész

Szépirodalom - próza

A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 81. rész

 

A 3. Antikrisztus

Hogy hány métert zuhanhattunk, sejtelmem sincs, viszont aránylag simán landoltunk.

– Jól vagy? – segített talpra Egyeske.

– Én jól, és a többiek?

– Mindnyájan jól vannak.

– Az űrhajó?

– Szintén sértetlen, eltekintve néhány defekttől, de majd kijavítjuk.

– Csak szaporán, szaporán, még mielőtt végképp betemet a föld bennünket. Szavamra nem sokon múlt, hogy űrhajó helyett koporsóban ébredjünk – kémleltem aggódva a magasba. – De hol van Balambér?

– Az 1325-ös fülkében barikádozta el magát a nejével.

– Helyes. Tégy róla, hogy ez így is maradjon. Közveszélyes alak. Szigorúan el kell szigetelni a családtól. Mi hol vagyunk?

– Az érzékelőim szerint egy földalatti, főképp albínók lakta város közelében.

– De szívesen meglátogatnék egy ilyen földalatti kolóniát, annál is inkább, mert már régóta tervezem, hogy körülnézek egy kicsit idelenn. Apa, anya, nem volna kedvetek egy alvilági túrához?

– Volni volna, de nem egy ilyen apokaliptikus helyzetben, amikor bármelyik percben beomolhat valami fölöttünk – utasított el édesapám fancsalin.

Így hát maradtunk, s csupán belülről szemrevételeztük a környéket. Jókora, csatornához hasonló alagút volt. Ember sehol. Legalábbis kezdetben, aztán előóvakodtak az első albínók. Ki gyalog, ki gépkocsin járta körül az űrhajót, majd úgy, ahogy jött, csendben, a további ismerkedés szándéka nélkül odébbállt.

– Vajon mit akarnak? Csak úgy idetévedtek, vagy kémkedni küldték őket, és azóta is körülöttünk szaglásznak? – találgattam.

Apám arca elsötétült.

– Inkább a második. Hiába, a baj sosem jár egyedül. Nem elég ez az istenverte kataklizma…

– Boldi, a stílusod – prézsmitált édesanyám. – Nem válogatnád meg kissé a szavaid?

– Bocsánat! Szóval nem elég ez a kataklizma, a végén még fegyveres konfliktusba is keveredünk.

– Szent isten, meg akarnak támadni? – gyulladt be Zsú kajla fülű férje, Efraim.

– Az meg pláne nem hiányzik, merthogy utasszállító, nem hadihajó lennénk, sógorkám, amin pisztolyokon, no meg a sugárpajzson kívül egyetlen fegyver sincs – vallottam be kelletlenül. – Halló, Egyeske! – hívtam fel kommunikátoromon a kiborgot. – Hogy haladtok? Nagyon szeretnénk már fölszállni.

– Sajnos akadt egy kis probléma, de ne aggódj, megoldjuk.

Tovább vártunk hol a magasba, hol a jövő-menő felderítőkre pislantva. Végül felbukkant ez utóbbiak közt egy olyan muksó is, aki nemcsak megbámult, be is akart jutni a hajóba. Eh, hadd jöjjön, így mindjárt megtudom, kifélék-mifélék, és mi célból érdeklődnek irántunk.

– Nevem Kató Zebulon – mutatkozott be a csilivili öltözetű szépfiú. – Albíniai lakos vagyok, és szeretnék veletek tartani.

– Hova?

– Hát ahova ti mentek.

– És ha mi épp a Földet készülünk elhagyni?

– Akkor annál inkább, kapitány, mert már nagyon cukkol ez a sok vihar, rengés, vízözön. Százat teszek egy ellen, hogy mi már nem egy egyszerű átmeneti időszak, hanem az É–2 utolsó napjait élvezzük.

– Élnek itt albínókon kívül mások is? Olyanok, mint te például? – érdeklődtem kimérten.

Őszintén szólva nem nagyon szimpatizáltam a fazonnal. Nem bírtam a szerkóját, ahogy lotyog, illegeti magát, mint egy prostituált.

– Élnek, és újabban egyre többen menekülnek a föld alá, leginkább persze olyanok, akiknek nem jutott hely valamelyik űrhajón – kerülte el a tekintetem, miközben ő titokban alaposan meg­nézett magának.

Csak nem tetszem a köcsögnek?!

– Úgy hírlik, maga Hitler is hoppon maradt. Nem mintha sajnálnám, sőt, inkább örülök, mert egy ilyen Timur Engel-féle fasiszta még Istentől sem érdemel részvétet.

Hm, ez a köcsög még Engel korából ismerheti Adolfot, következésképp engem is.

– A SZIRP alelnökét is ismerted?

– Csak hírből. Kellene?

– Nem, de aki ennyire gyűlöl valakit, azt általában közelebbről is ismeri.

– Én nem.

– És az elnökét?

– Csak annyira, amennyire egy politikust, pártvezért ismernek.

Lekiabált az arcáról, hogy hazudik. Ha jobban belegondolok, akár albínókém is lehetne – húztam félre apámat.

– Szerintem is, egyébként indifferens, miután megegyeztünk, hogy senkit sem engedünk a hajóra.

(Következő rész: jövő vasárnap)

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 81. rész”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés