Egy éjjelen álmot láttam
keservest, félelmest: mintha
a fölöttem tornyosuló
emeleteken élő összes
ember magányát, félelmét,
szerencsétlenségét nálam
vetítette volna ki egy
képzeletbeli reflektor.
Panel-érzés, mely ilyenkor
elfog, ha belegondolok, mekkora
teher tizenegy emelet és mennyi
ember fájdalma zuhog rám,
így játszik velem képzeletem.
Hozzászólások