Megyek hozzád a vonaton,
de ha úgy mennék, mint a gondolatom,
már rég nálad vagyok.
A kerékcsattogás monoton,
álmodom, és gondolkodom:
milyen lehetsz?
Az eső változatlanul kopog,
könnyet sírnak a vonatablakok,
és lassan megérkezem.
Vársz rám! Szemeddel is kacagsz!
Míg rám nevettél, éreztem azt,
hogy boldog leszek.
Jászberény – Budapest, 1960. október 16.
Hozzászólások