sohasem hazudtál nekem
csak nem mondtad el
hogy ilyen gyorsan elszalad a gyerekkorunk
hogy nem is lesz gyerekkorunk
hogy elemészti a bánat a fákat
időnként lerajzoltuk őket
a bánatot sohasem rajzoltuk a lapra
titkos bánat volt
saját
azt sem mondtad el
hogy kivágták azt a különös fenyőt
amit iskolába menet naponta csodáltunk
szép volt
akár egy meseillusztráció
csak mi ketten voltunk otthon abban a mesében
valahogy nem került rá sor hogy beszélj róla
nem akartad hogy idő előtt rádöbbenjek
vége minden mesének
mindig óvtál
azt sem mondtad
hogy ilyen gyorsan rohannak majd az évek
minden útelágazásnál levegő után kapkodva futnak
valamilyen győzelmet remélve
ma
a régi temetőkertben
idegen fák szuszognak velem
sohasem hazudtál nekem
csak nem mondtad el azt sem
hogy hiányod
apró darabokra hasogat majd
minden hajnalt
nem mondtad el
sohasem
Hozzászólások