Anyák napja – anyám nélkül,
csak emléke menedékül.
Hej! Vérehulló fecskefű,
miért vagy olyan keserű?
Ott van ő már nagyon régen,
fenn az égen. Fenn az égen.

Gyermek voltam – felnőtt lettem,
arcát soha nem feledtem.
Hej! Vérehulló fecskefű,
miért vagy olyan keserű?
Gyermekkorom visszakérem,
újraélem. Újraélem.

Emlékszem még szép hajára,
munkán szerzett sok bajára.
Hej! Vérehulló fecskefű,
miért vagy olyan keserű?
Ere szétnyílt, mint a rózsa,
piros rózsa. Piros rózsa.

Megüzentem vadvirággal,
nem bírok a nagy hiánnyal.
Hej! Vérehulló fecskefű,
miért vagy olyan keserű?
Sok-sok szirom mára száraz,
nem volt válasz. Nem volt válasz.

Őrzöm arcát harmatcseppben,
hangját hallom égi csendben.
Hej! Vérehulló fecskefű,
miért vagy olyan keserű?
Csillag ő már fenn az égen,
nagyon régen. Nagyon régen.

Megosztás

Tweet