Sokszor elszomorító, ritkábban bizakodásra okot adó tudományos kutatások sora készül a függőségek, addikciók témájáról, mind Magyarország, mind pedig globális tekintetben. Az elmúlt hosszú évtizedek legmeghatározóbb témái az alkoholizmus, nikotin-addikció, könnyű- és keménydrog használat illetve kisebb mértékben a szerencsejáték-függőség voltak, ezek társadalmi és egészségkárosító hatásai a legismertebbek. Nem csoda, ugyanis könnyen belátható módon, a fenti problémás viselkedések nem ritkán össze is kapcsolódnak egymással. A döntéshozók reagáltak is ezekre a kihívásokra, hazánkban az adópolitikai döntések első pozitív hatásai például az alkoholfogyasztás tekintetében már kezdenek is érzékelhetővé válni. (Ezzel párhuzamosan viszont a dél- és kelet-ázsiai országok igen meredek növekedést kezdtek produkálni ugyanezen a téren…)
Ugyanakkor, ha körbe nézünk a világban, könnyen támadhat az az érzésünk, hogy talán nem csak a fenti – igen súlyos! – függőségek vesznek minket körbe, hanem ártatlannak tűnő, mégis járványszerűen terjedő modern „korbetegségek”. Ilyen például az internetfüggőség, (és azon belül is az utóbbi időben erőteljesen teret hódító szociális média addikció), a testedzés iránti eltúlzott vágyakozás, az egészséges életmód kényszeres megjelenési formái a táplálkozásban, az online játékfüggőség vagy a társfüggőség. A felsorolás közel sem teljes, a tudományos folyóiratokban szinte hónapról hónapra bukkannak fel újabb és újabb altípusai az úgynevezett viselkedéses függőségeknek.
Miben mások ezek a függőségek, mint a korábbiak? Az első és legfontosabb eltérés a biológia és kémia területén keresendő. Míg például a nikotin- vagy alkohol dependenciának igen jól leírható élettani hatásmechanizmusa van, ami lépésről lépésre, fokozatosan változtatja meg az fiziológiai működéseket, a viselkedéses addikciók esetén „csupán” pszichológiai jellegű függő kapcsolat írható le. Célzottan idézőjeleztük a „csupán” kifejezést: miért ne lehetne ugyanolyan komoly problémaforrás egy dominánsan pszichés függőség, csak azért, mert nincs – vagy még inkább egyelőre nem leírt a – biológiai és kémiai hatásmechanizmusa? Demetrovics Zsolt és munkatársainak (ELTE) ezirányú kutatásai, illetve Pécsi Tudományegyetem neurológusainak és pszichológusainak mérései éppen azt célozzák, hogy legalább leíró szinten tisztábban lássunk például az internetfüggőség agyi sajátosságai kapcsán. Egy másik fontos különbségtétel a klasszikus addiktív állapotok és a viselkedéses függőségek között a funkciójukban keresendő. Az addiktológiában jártas szakemberek által többször is leírt jelenség az úgynevezett „tünetcsere”: a kliens egy korábbi függő viselkedést (pl. alkoholabúzus) lecserél egy másik, kevésbé súlyosnak vagy problémásnak vélt megnyilvánulásra, például a társfüggőségre. Aki korábban az alkoholmámor által élte meg a világ örömeit, ám ettől külső- vagy belső nyomás hatására el kell szakadjon, ezt a vágyakozását egy új tárgyra vetíti, például egy választott kapcsolatára. Természetes módon ennek vannak kézzelfogható pozitívumai (például egy illegális vagy szociálisan kevéssé elfogadott magatartás elhagyása mindenképpen szerencsés lehet), ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a mélyen meghúzódó pszichológiai mechanizmusok nem feltétlenül módosulnak vagy változnak meg markáns formában.
Nagyon új és kihívásokkal teli terep ez mind a kutatók, mind pedig a szakemberek számára és egyelőre kevés is az információnk. Betegség-e az internetfüggőség? Problémás lehete-e az eltúlzott egészséges étkezési mánia? Van-e egyáltalán dolga e tekintetben a mentális segítőknek? A sorozat további részeiben ezekre a kérdésekre is megkísérlünk – legalább előzetes – válaszokat adni!
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP18-3-IV-PTE-9, ÚNKP18-3-IVPTE-96, ÚNKP-3-IV-PTE-135, ÚNKP-3-IV-PTE-155 kódszámú Új Nemzeti KiválóságProgramjának jóvoltából, továbbá a 20765-3/2018/FEKUTSTRAT, a 17886-4/2018/FEKUTSTRAT és az EFOP-3.6.1.-16-2016-00004 pályázatok támogatásával készült.
Hozzászólások