Bandi András | Balaton

Szépirodalom - vers

Balaton

Langyos, selymes hullámaid
átölelnek, mint egy álom,
kölyök szellők friss szárnyain
útjára indul a mámor.
Napfény siklik arcod tükrén,
s felhők képe megmártózik
lágy öledben édes tündér
és a színed átváltozik.
Távolban a Tanúhegyek,
fejed ékes koronája
díszei az égre törnek,
s bazalt sípok orgonája
zúgja a fenséges dalát.
S este mikor nyoszolyádra
köd pára paplanja leszáll,
lányok kötényébe rejted
levendula dús illatát.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Balaton”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés