Végtelen terű:
egy szétterült derű,
mint a tinta rég,
felhőtlen, tiszta kék.
Mennyel ott rokon,
ahol a dombokon
árnyék andalog,
mint játszó angyalok.
Apró fényjelek,
ég a nap, lég remeg,
nem gyújt tüzeket,
de talán üzenet.
Szellő-citerát
húroz, ki idelát,
pendít rajt talán
terített asztalán.
Mint a tinta rég,
olyan a tiszta ég:
reménnyel teli,
hogy titkát megleli.
Oly kék az égbolt,
ma, holnap s a régvolt:
szivárvány-körök
s valahol az ÖRÖK.
Vasszécseny, 2019. június 16.
Hozzászólások