Szereleméj • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Szereleméj

 

 

                          Kitámasztottam az Időt

                            Ha rám borul az éj

                             Nem látom a felhőt többé

                               Ahogy a szél elől menekül

                                 A hajnalt lesve válik köddé

                                   Én csak szeretlek időtlenül

                                Végtelen, féktelen éjen át

                             Az Idő meghalt, a Nap se kel fel többé

                               Velünk alszik, velünk álmodik

                                  Nekünk sugároz szívünkben meleget

                                          – A Most és Mindörökké

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS