Nászta Katalin | Ha kilöki belőled

Szépirodalom - vers

Ha kilöki belőled

összetörök
magamban
újra
néma vezényszavakra
már ki sem mondja őket
bennem csörömpölnek
mert akkor egyszer kimondta
és soha nem vonta vissza

vajon lehet-e hatalmad
a szó felett
mi elhagyta szád?
ha már elért fülemig
bekapta tudatom
mint legyet a madár

soha többé nem leszünk olyanok
mint azelőtt

de mit tehetsz, ha benned
megformálódik a szó?
az indulattal mihez kezdhetsz
ha kilöki belőled?
ha már egyszer nyelvet adott
neked az Isten
megfékezheted?

talán nem, talán igen
válassz közülük
vagy cseréld ki a szíved

2019. augusztus 14.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

2 hozzászólás van ehhez: “Ha kilöki belőled”


  1. Nem kell mindent,annyira komolyan venni,nem minden fekete vagy fehér,kell tudni elengedni és megbocsátani/persze nem könnyű,de Neked akkor már nem lyan nehéz/.Az élet színes és néha kegyetlen,de így szép !!!!

    Hozzászóló: ROMHANYI MARIA | 2019. augusztus 15., 10:54
  2. … már nem is csörömpölnek olyan hangosan… Köszönöm, Romhányi Mária 🙂 !

    Hozzászóló: Nászta Katalin | 2019. augusztus 17., 04:05

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés