Vörös Viktória | Kőtenger –  Nyulász Péternek

Szépirodalom - vers

Kőtenger –  Nyulász Péternek

 

Hullám emlékét őrzi
lenn a moharéteg
parton él tovább a tengermély
Sziklák és hasadékok között
mintha a Holdra lépne a láb
Nyomában az esővíz váj tocsogót
apró tengerszem pislog az égre
Onnan egy lépés a magasba
és szárnnyá válik
belőle lesz az Ég sodronykötele

Suhanása
világot ébreszt
vulkán nyílik ketté
Krátere a múlt torka a jövendőre
kiáltását ősnyom őrzi a barlang falán

Selyemkendő simítja peremén
körbe-körbe
Erodálja egészen a világvégig
Fecske hord vizet
csőrében és elmossa kövét
mikor lenyugszik Napja örökre

Alvó sárkány szíve dobban lent
ritmusával együtt lélegeznek a fák

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Kőtenger –  Nyulász Péternek”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés