Vörös Viktória, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Vörös Viktória

Vörös Viktória írásai: 64
Vörös Viktória

Ráolvasó

Kezem te hajlásra fájó
legyél nádszál
pihetoll
Ne emlékezz a nehéz kosárra
a fejsze indulatára

Ezen a villámfényű…

Ezen a villámfényű éjszakán
most kellene lejátszani az ég rejtőző csillagainak
kottáját
Most hegedülném el

Napforduló

A szavak feljönnek mint
a csillagok
felettünk égboltnyi vers
ragyog

Transzformer Trubadúr

Ha arca látható
kezét rejti el
markolókeze újabb arcot takar
rejtőzködő formáit
szivárvány ívéről

Egy különleges tanulmánykötet

Az 1938. május 25-29-i 34. Eucharisztikus Világkongresszus ünnepségeinek Budapest adott helyszínt. Ennek emlékére, az eredetileg 2020 őszére fővárosunkba tervezett, majd 2021. szeptember 5-12-re halasztott 52. Eucharisztikus Világkongresszusra átfogó tudományos feldolgozás született.

Csáth árváit örökbefogadni

Csáth árvasága megsokszorozva van jelen Tolnai Ottó ’92-es kötetében. Lírai diárium az árvacsáth, öntükröző, egyben stlilzáló attitűddel.
Ezen túl mit adhat egy újragondolt élet(mű)? Hogyan maradhat mentes hamis nosztalgiától és modernsége mennyire tart mértéket önös kifejezési hajlamában?

Madárdal

Rezdülő ágon ringó madár
madárnyi rezgés ringatja a fát
Ágból új rezdülés új ágat hajt
Madár szárnya rebben

Asszonyok dala

Jóság a vetése az üdvösség kalászának
boronája tűsarkak tipegése
Harmattal ki öntözi meg
ha a mezőre bár égbolt terül

Felhővitorla

Egész létünk egy tengercseppnyi vigasz
hogy felettünk Ő áll
Ő aki kerek mint a nap
Végtelen könnyűséggel
kormányozza léghajónkat

Petri György-olvasó

A közélet-politikum, filozófia, társadalomrajz, magánélet, irodalom témahálója közhelyes megfogalmazása mellett ki-ki őriz magában egy-egy meghatározó olvasmány(sor)élményt Petri György költészetéből. „Amikor nem verset írok, nem vagyok” ̶ ars poeticája lételemmé teszi az alkotást a lírikusi œuvre-ben.

Ostyává törném

Ostyává törném selyemcipőmet
hogy áldozhassak az éhezőnek
Szőlőt ültetnék szívemre
ha kehely telik a szüretre

Erdei kapcsolatok

Erdőt lát a tisztás
falomb fényeket
gomba avart
madár a levegő réseit

Tolnai Ottó ’80

A határontúli magyar költő és író világa frissességével és a soknyelvű közeg újdonságaival fogott meg a 90-es években. A délvidéki közeg, A Wilhelm-dalok világa, melynek szereplői Vak Vigh Tibike, Hullala Julcsa, a festő, Pecham úr és a kénes vízű csordakút látogatói, a „félnótások”  Magyarkanizsa környékéről.

Világűrnyi éhség

Bolyong az út az erdőn
nem találja a lépteket
Tollát veszti a szálló madár
a repülés emléke viszi szárnya helyett

Életre-halálra

Fogadalmakat kötni a zivatar elmúltára
vagy szivárványt küszöbre tenni az este jövetelére
nem hiába-
nem hiábavaló



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS