Vörös Viktória
Ráolvasó
Kezem te hajlásra fájó
legyél nádszál
pihetoll
Ne emlékezz a nehéz kosárra
a fejsze indulatára
Ezen a villámfényű…
Ezen a villámfényű éjszakán
most kellene lejátszani az ég rejtőző csillagainak
kottáját
Most hegedülném el
Transzformer Trubadúr
Ha arca látható
kezét rejti el
markolókeze újabb arcot takar
rejtőzködő formáit
szivárvány ívéről
Egy különleges tanulmánykötet
Az 1938. május 25-29-i 34. Eucharisztikus Világkongresszus ünnepségeinek Budapest adott helyszínt. Ennek emlékére, az eredetileg 2020 őszére fővárosunkba tervezett, majd 2021. szeptember 5-12-re halasztott 52. Eucharisztikus Világkongresszusra átfogó tudományos feldolgozás született.
Csáth árváit örökbefogadni
Csáth árvasága megsokszorozva van jelen Tolnai Ottó ’92-es kötetében. Lírai diárium az árvacsáth, öntükröző, egyben stlilzáló attitűddel.
Ezen túl mit adhat egy újragondolt élet(mű)? Hogyan maradhat mentes hamis nosztalgiától és modernsége mennyire tart mértéket önös kifejezési hajlamában?
Madárdal
Rezdülő ágon ringó madár
madárnyi rezgés ringatja a fát
Ágból új rezdülés új ágat hajt
Madár szárnya rebben
Asszonyok dala
Jóság a vetése az üdvösség kalászának
boronája tűsarkak tipegése
Harmattal ki öntözi meg
ha a mezőre bár égbolt terül
Felhővitorla
Egész létünk egy tengercseppnyi vigasz
hogy felettünk Ő áll
Ő aki kerek mint a nap
Végtelen könnyűséggel
kormányozza léghajónkat
Petri György-olvasó
A közélet-politikum, filozófia, társadalomrajz, magánélet, irodalom témahálója közhelyes megfogalmazása mellett ki-ki őriz magában egy-egy meghatározó olvasmány(sor)élményt Petri György költészetéből. „Amikor nem verset írok, nem vagyok” ̶ ars poeticája lételemmé teszi az alkotást a lírikusi œuvre-ben.
Ostyává törném
Ostyává törném selyemcipőmet
hogy áldozhassak az éhezőnek
Szőlőt ültetnék szívemre
ha kehely telik a szüretre
Tolnai Ottó ’80
A határontúli magyar költő és író világa frissességével és a soknyelvű közeg újdonságaival fogott meg a 90-es években. A délvidéki közeg, A Wilhelm-dalok világa, melynek szereplői Vak Vigh Tibike, Hullala Julcsa, a festő, Pecham úr és a kénes vízű csordakút látogatói, a „félnótások” Magyarkanizsa környékéről.
Világűrnyi éhség
Bolyong az út az erdőn
nem találja a lépteket
Tollát veszti a szálló madár
a repülés emléke viszi szárnya helyett
Életre-halálra
Fogadalmakat kötni a zivatar elmúltára
vagy szivárványt küszöbre tenni az este jövetelére
nem hiába-
nem hiábavaló
Partnereink
