Asszonyok dala

 

Jóság a vetése az üdvösség kalászának
boronája tűsarkak tipegése
Harmattal ki öntözi meg
ha a mezőre bár égbolt terül
mégsem látszik ide kékje

Illattal kendőzi arcait
jóságot nem hazud
Szeme sarkához púdert rak
mosolya huncut ráncba fut

Kis szelet a létnek mit egy szem gabonából őröl
madárnak nyújtja pihenni tenyerét
Tudja éhség üszke nem lelhet kaput
kis táskájába ejti égszín neszeszerét

Szíve kamrájába hordja
mit aznap aratott
Nevetve kirúzsozza száját
búzavirág-szeme hunyorog

 

 

Legyen Ön az első hozzászóló!

Szóljon hozzá!

Az Ön e-mail címe nem kerül nyilvánosságra.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.