Smelka Sándor | Az elveszett cipők

Szépirodalom - próza

Az elveszett cipők

 

(Jegyzőkönyv a túracipők ügyében)

 

 

Kelt: tavalyi év egy meg nem határozott napján

 

Jelenlevők:
Bíró (apa)
Jegyző (anya)
Vádlott

 

A bíró behívatja a vádlottat, de ő már a kanapén ücsörög a legártatlanabb szemeivel. Arra kérdésre, hogy hol van a cipője, bizonytalanul azt válaszolja, hogy nem tudja, majd visszakérdez, hogy a Tisztelt Bíróság melyik cipőjéről beszél.

Erre a vádlottnak megmondják, hogy a per tárgyát az a túracipő képezi, amiben kirándulni szokott, mire a vádlott a vállát vonogatja. A bíró felhívja a figyelmét a másnapi – szombati – kirándulásra, amit a család már hetek óta tervez. Miután a vádlott is a család tagja, őt is érinti ez a program. Így ugyancsak adekvát a kérdés: hol van az a cipő, amiben kirándulni szeretne. A vádlott megértést tanúsít, kijelenti, hogy tisztában van a kérdés súlyával, de ennek ellenére nem tudja, hol lehet a cipője.

Arra a kérdésre, hogy a per tárgyát képező cipő miért nincs a cipős szekrényben, ahova – a szabályok értelmében – magának a vádlottnak kellett volna beraknia a legutóbbi kirándulás végeztével, a vádlott az válaszolja, hogy Daninak már napok óta nincs meg a sapkája, és igencsak üdvös lenne, ha a Tisztelt Bíróság ezt az ügyet is legalább olyan lelkiismeretesen kivizsgálná, mint a cipője ügyét. Emlékezteti bíróságot arra, hogy Dani is a család tagja, ráadásul legfiatalabb, nem venné a szívére, ha olybá tűnne, hogy a Bíróság elfogult Danival szemben egyszerűen a zsenge kora miatt.

A bíróság felhívja a vádlott figyelmét, hogy ne térjen el a tárgytól, és ne az öccse sapkájával foglalkozzon, hanem a saját cipőjével, kiváltképp, mert a fent említett lábbeli nincs a cipőszekrényben. A vádlott közli, hogy őszintén megrázta ez a hír. Megdöbbenésének ad hangot, hiszen a legutóbbi kirándulás után a saját kezeivel (mutatja) rakta be cipőjét a szekrénybe.

Bírói kérdésre, miszerint akkor most miért nincs ott, a vádlott azt válaszolja, hogy nem tudja, de érzése szerint a titokzatos eset szorosan összefügghet Dani elveszett sapkájával. Elmondása szerint Dani mindig is gyanús volt a szemében, múltkor is felfalta a vádlott csokiját, amit előzőleg az íróasztalán hagyott. Itt a vádlott néhány durva, már-már becsületsértéssel felérő kijelentést tesz öcséről, mire a bíró helyreutasítja. A vádlott kijelenti, továbbra se tudja, hol a cipője. Válaszul a bíróság – memóriájának felfrissítése végett – szobafogsággal és kétnapi internet-elvonással fenyegeti meg. A vádlott erre összehúzza magát a kanapén és látszólag jobb belátásra tér. Azt mondja, hogy nem biztos, hogy jól emlékszik az ominózus csoki ügyre, előfordulhat, hogy ő zabálta fel (szószerinti feljegyzés) az öccse csokiját, továbbá kijelenti, hogy kész együttműködni a Tisztelt Bírósággal annak érdekében, hogy a cipő előkerüljön.

A bíróság közli a vádlottal, hogy időközben előkerült a cipője, és csak arra kíváncsi, hogy a vádlott szerint hogy kerülhetett a cipője a kamra alsó polcára, közvetlenül a szilvabefőttek mellé. A vádlott őszinte örömét fejezi ki a dolgok ilyetén való alakulásával kapcsolatban. Külön hangsúlyozza, hogy felettébb hálás az életnek, hogy ilyen szemfüles, talpraesett szülőkkel ajándékozta meg őt, akik bármit megtalálnak, bárhol. Valamint külön kérte, hogy az utóbbi mondat feltétlen legyen kiemelve a jegyzőkönyvben.

Meglátása szerint a cipői egyszerűen unatkoztak a szekrényben. Mindig is szerettek volna várost nézni, mert már elegük lehetett az erdei utakból. Ezért aztán egyik éjjel fogták magukat, kisurrantak az ajtón, lesiettek a lépcsőn, a sarkon buszra szálltak, és meg sem álltak a belvárosig. Sétáltak egyet a sétálóutcán, megnézték a cipőbolt-kirakatot meg néhány szökőkutat, majd reggel hazajöttek, de eltévedtek vagy elfáradtak, ezért nem találhatták meg a cipős szekrényt, ahova a vádlott saját kezeivel (mutatja) tette be őket.

Bírói kérdésre, hogy a vádlott komolyan gondolja-e a vallomását, hatalmas ártatlan szemekkel, angyali mosollyal az arcán bólogat. A bíróság kissé bizonytalan lesz, majd kemény ítéletet hirdet, miszerint a vádlott köteles tíz percen belül kipucolni a cipőjét, mert különben… (Itt a jegyzőkönyv megszakad. A jegyző bírói kérésre utólagosan törölt néhány mondatot.)

Ekkor a vádlott vádalkut ajánl, elmondása szerint van néhány érdemi információja Dani sapkájának hollétéről, de bíróság kizavarja a pimasz csirkefogót.

 

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Az elveszett cipők”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés