Milyen mély, és mennyire magasra
emel két embert a szeretet!
Elnézem, amint óvón betakarja,
az őszi kertbe kerekes székével
kitolja a nagybeteg asszonyt
a férje. Két ember, már nem
egészen fiatal egyik sem, de
megőrizték magukban egymás
iránt a szerelmet. Az most a férfi
szerelme, hogy asszonyát a kertbe
napozni kivitte, hozta neki a hazai
ételt, és türelmesen megetette,
mindezekért hálás mosoly a köszönet.
Ülnek a kertben, köröttük béke, csend
és szeretet. Milyen mély, és mennyire
magasra emel két embert az egymás
iránt érzett szeretet! A félemeleti
ablakon át szemlélem kettőjüket,
a képet, amelyet bearanyoz a késő őszi
nap fénye, lágy kontúrokkal festve meg
a kertet, és benne az embereket.
2019-10-31
Hozzászólások