Mi az, mi űz és kerget,
pihenni soha nem enged,
amint odaértél,
tovább kell menned?

Szusszannál, körülnéznél,
világrengető csodát
vidáman megélnél,
de hajt belülről valami
egyre tovább kell haladni.

Az úton kosz, mint tenger,
közben ezer vihar ver,
nyakadba eső zuhog,
útszélen banya huhog,
párkák vihognak bőszen,
erőd elhagy egészen,
lépnél, utadban göröngy,
kikerülnéd, ott gödör,
lábad ólomsúlya húz,
életed búja, mint lúg
mar és ront, de élsz viszont.

Ájulásodból jégverés
űz fel másnap reggel,
– járd ki lábam, járd ki most! –
lábad útra igazítod,
körvonalazódik célod.
Magad szabtad, nagy feladat,
a sikerre sokan várnak.
Mindennap megacélozod,
s mész hát, míg erővel bírod,
bár olyan távol célod még,
elnyeli a messzeség.

2019.03.17.

Megosztás

Tweet