Nyár
A fák fölfénylettek ma az udvaron
lombjuk színes sátor szövedéke
átütött rajta a nap
mint mikor beköszönt a béke
Letette rozsdás sisakját a harcos
megfestette vele a füveket
mintha nem öldökölte volna végig a nyárt
dárdás napsugárral kegyetlen keze
Most szelíd arcát egy őz beleejti
a tört tenyér biztos öblébe
Barna szeme a távolt fürkészi
ina megremeg az ősz ütemére
Juhar
Foltokból áll a fényruhátok
arany csorog le ágatokról és
naplemente rajzol körétek kéket
ó, juharjaim felkiáltójele!
Veletek akarok szállni, ti égi ernyők
messzire szórva jáspisdíszeim
hogy tündököljön az éjszakában
tarajos vihar dárdás serege
Mert boldog erdő sokaságán
érződik gyanta és avar
Őzjárta úton meglapul a patak friss lehellete
belemártózik a hold karéjába egy-egy izzó csillag
lába egy másik bolygón partot ér
Révész várja ott és átkelő:
vízszínen tükröződő másik fény
Hozzászólások