Hajnal Éva | advent

Szépirodalom - vers

advent

 

ismerem az arcodat
ott voltál velem apám temetésén
hideg volt és én nem sírtam
és akkor is
amikor mégsem ütött el az a motoros az önkiszolgáló bolt előtt
épp csak a cipőm sarkát a kabátom szegélyét érintette
olyan erősen azóta se dobogott a szívem
olyan hangosan se
hétéves voltam
és ott voltál azon a karácsonyon is
az elsőn apám halála után
csak a nagy csöndre emlékszem
és évekkel később az újraélesztésnél
szerintem miattad sikerült
nem láttalak de biztosan tudtam hogy velem vagy
épp úgy
ahogy a bántalmazások a menekülések éveiben
az összes reménytelen évben
meg a boldog években

újra karácsony jön és én várlak
velem vagy
mégis várlak mint az a régi hétéves
olyan jó hogy ismered az arcomat

 

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “advent”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés