A könyvtárba menekült. Odakint – a decemberi külső sötétségben – havas eső szitált. Az ősz és tél között, egy nyomorúságos tranzitzónában ázott a város.
Valamilyen könnyed tárca-kötetre fájt a foga. Hétköznapi semmiségekről, semmiségnek tűnő hétköznapokról szeretett volna olvasni. Szív Ernőnél kezébe akadt egy könyv: Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt?
Még a címtől is zavarba jött. Hogy lehet ilyet írni?! Azért beleolvasott. Néhány mondat után meg is tetszett neki a könyv. Tett egy lépést hátra, kisandított a könyvespolcok fedezékéből. A pultnál olyan szép, csinos nők mosolyogtak az olvasókra, hogy az olvasókártyája is belepirult a látványba. Nagy sóhajtással csúsztatta vissza a kötetet a helyére.
– Rendben, ezt majd máskor… Talán kifogok valamikor egy kopasz, bajszos könyvtárost. Férfit…
Elsomfordált egy Krúdy-kötetért. Arcán huncut félmosoly.
Hozzászólások