Vörös Viktória | Apokrif litánia

Szépirodalom - vers

Apokrif litánia

 

Keresztelj meg borral és kenyérrel
tartsd fejem fölé ernyőnek tenyered
Az áldást úgy add
hogy felfogjad vele az álomittas kerteket
Vigyázd a liget olajfáit
− alattuk terem az oltalom −
úgy törd meg kenyered hogy ne fájjon
a testnek a morzsákba hulló
szétszaggatott fájdalom
A bor cseppjei táplálják a vért
s lesz szívet belül övező vért
Üdvözlet legyél és megbocsájtás
világoló ablakomban
Ne takarjon el a kétség
hívogató távolodban

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Egy hozzászólás van ehhez: “Apokrif litánia”


  1. Nagyon szép, hozzám közel álló hitvilág! Gratulálok!

    Hozzászóló: Bandi András | 2019. december 16., 08:14

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés