Bukovinszki Robinak, szeretettel
Van egy ifjú koromban készült
kedves fotóm, talán az egyetlen:
az állomásra gördülő vonathoz
igyekvők között ott vagyok fehér
térdzokniban, iskolaköpenyben,
csontos térdeimmel,éppen csak
bimbózó kicsi melleimmel,
vállaim verdeső barna hajtincsekkel.
Arcomról a mosoly mellett pontosan
leolvasható, mit mondhattam:
jajnemá, ne fotózz, Robi!
Valamiért nem szerettem
már akkor sem, ha fényképeznek,
túl magas voltam, gátlásokkal tele,
ne maradjon nyoma félénkségemnek!
Mennyire szeretem ma ezt az egyetlen
fennmaradt képet! Magamhoz ölelem
képzeletben azt a lányt, aki valaha
voltam, és akiben ma már, vén fejjel
könnyedén meglátom a szépet.
Hozzászólások