Kő-Szabó Imre | Munkareggeli

Szépirodalom - próza

Munkareggeli

A történet ma is játszódhatna, de amikor történt, volt ennek egy kis pikantériája. Az események úgy 1960 tájékán játszódtak. Az akkori tanácsi berkekben működött, többek között, egy nevezetes járási hivatal. Volt egy szakigazgatási szerv, amelyik a járás területén – 25 község tartozott ide – igazgatta, felügyelte a kisiparosok tevékenységét. Ennek a területnek Csáti István volt a felügyelője. István bácsi, mert így szólította mindenki őt, korban már túl volt az ötvenen. Ősz haja szépen keretezte, pirospozsgás, napbarnította arcát.

Egyik év februárjában jött az értesítés a magas megyéről, hogy a felügyeleti szerv, megjelölt napon jön ellenőrizni a szakág, közte az öreg tevékenységét. Pista bácsi vette a lapot. Azt tudta, hogy erről a látogatásról majd jegyzőkönyv készül, melyet megküldenek a járási hivatal elnökének. Aztán ha abban elmarasztaló dolgok fogalmazódnak meg, akkor a jutalmát, fizetésemelését hosszú időre elkapálhatja.

Döntött, mindent megtesz, hogy a megyei elvtárs szemében jó színben tűnjön fel. Magában egy kis forgatókönyvet készített. Először is rendet rak a szekrényében iratai között. A hátralévő aktákat feldolgozza. Aztán arra is gondolt, hogy a megyéről jövő elvtárs reggel fog érkezni. A megyei központ eléggé messze volt, onnan busszal lehetett megközelíteni a járási székhelyet. Biztosan korán kel, egy kicsit el is fáradhat, éhes is lesz. A jobb benyomás érdekében úgy döntött, készít egy kis munkareggelit, egy finom tojásrántottát. Ehhez minden adott, a tojásokat az ólból majd összeszedi, vág a kamrában lógó tavalyi disznóvágásból maradt füstölt kolbászból, hagyma akad a kertben. A sütés körül akadtak nehézségek, mert abban az időben minden irodában olajkályhával fűtöttek. Semmi baj, majd szól a takarítónőnek, hogy az olajos kannát hagyja a közelben, hátha utána kell tölteni.  Eljött a megjelölt nap. Pista bácsi már korán az irodában volt. Felszelte a hagymát, a kolbászt is felkarikázta, a tojásokat, szám szerint húsz darabot felütötte egy tálba. Egy kis zsírt is hozott, melyet egy piros lábosba tett. Órájára nézett, az időpontra összpontosított. A kályhát a maximumra tekerte, fonnyasztotta a hagymát, a kolbászt is egy kicsit megsütötte, majd a húsz tojást ráöntötte, kevergette, sózta és így szépen készen is lett a rántotta. Az íróasztalt középre húzta, terítőt elfelejtett otthonról hozni, de egy hivatalnok rögtönözni is tud, írógéppapírokból olyan összeállítást csinált, amely pótolta a terítőt. Evőeszközöket is készített, egyelőre csak egy személyre, nehogy azt higgye Jónás elvtárs, hogy fel akarja falni előle. Majd udvariasan, biztosan utalást tesz arra, kóstolja meg ő is a főztjét. Még arra is gondolt, hogy a végén ezt a finom rántottát egy laza vörösboros fröccsel le is öblítsék. Az irodai főzés szokatlan volt a hivatalban. A rántotta illata bejárta az egész épületet, a hagyma és a tojás szépen érvényesült ebben az illatkavalkádban. Több kolléga is benyitotta az iroda ajtaját és látva a nagy készülődést, megkérdezték: – Elvert otthonról az asszony, hogy magadnak csinálsz reggelit? Pista bácsi csak szerényen mosolygott, majd, hogy megértsék, hozzá tette: – Várom a megyei elvtársat! Még bizalmasan hozzá tette: – Ellenőrzés! Erre a többiek csak bólintottak, mindent megértve, csendesen távoztak.

A jelzett időben nyílt az ajtó, ott állt Jónás Ferenc, a megyéről.- Jó napot! – köszönt, kezet fogtak, majd felakasztotta kabátját a fogasra. Meglepődve kérdezte:- Mi lesz itt, lakodalom? – amint meglátta a szép sárga, illatozó tojásrántottát a lábosban.  – Nem! – válaszolta szerényen Pista bácsi. – Arra gondoltam – folytatta – ha nem sértem meg, hogy egy kis falusi reggelivel megkínálom, ha elfogadja – mondta zavartan. Jónás Ferenc biccentett a fejével, leült az asztalhoz, az eléje tett tányért arrébb tolta, maga elé vette a lábost, benne a húsz tojásból készített rántottával és szó nélkül elkezdett falatozni. Tört a kenyérből, majd a villájára szúrt egy adag tojást. Lassú, egyenletes rágással evett. Nem szólt, csak lapátolta szájába, mint egy nyitott kapuba a tojásokat. Pista bácsi szótlanul nézte, közben nagyokat nyelve küldte le a torkán, szájában összefutott nyálát. Ezt addig volt kénytelen tenni, amíg Jónás elvtárs a tojások végére nem ért. Megtörölte a száját, egy kis szünetet tartott, aztán nagy kortyokba a tojások után küldte a laza vörösboros fröccsöt. Majd annyit mondott: – Kezdhetjük az ellenőrzést!

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Munkareggeli”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés