Szemüvegnek is mondhatjuk, de a cvikker kifejezés is megállja a helyét.
Bárhogy nevezzük is, ami biztos: picit sem mindegy, milyen üvegen keresztül nézzük szemünkkel a világot, hogyan szemléljük a körülöttünk zajló eseményeket!
Lehet, hogy meglévő szemüvegünkkel már nem is látunk, mégsem megyünk szemészhez, hogy segítsen rajtunk. Lehetséges az is, hogy régóta hordanunk kéne, de hiúságból nem viseljük: inkább homályosan látunk, így bizonytalanságot közvetíthetünk, hisz magunk is bizonytalanok vagyunk.
Fontos az okuláré, de még milyen fontos!
Körültekintően megtisztíthatjuk az üveget, hogy semmiféle akadálya ne legyen tisztánlátásunknak és a realitás talaján állva láthassunk mindent.
… mert teszem azt, történik egy csodálatos esemény a környezetünkben és épp az irigység sárga szemüvegén keresztül nézzük, így nem a valóság tükröződik vissza.
Viselhetünk rózsaszín szemüveget, de lássuk be, ez nem túl előnyös.
Magunk választotta szemüvegeinket hordjuk.
Rajtunk áll, mit és hogyan látunk vele!
Meglehet az is, hogy kifejezhetetlenül nagy tragédia vesz körül bennünket, mint ahogy ez napjainkban sajnos megtörtént. Ezt sem lehet semmissé tenni, nem dughatjuk homokba a fejünket, nem találhatunk kibúvókat és nem is érthetjük igazán!
Itt a realitás szemüvege használandó.
Az irgalomé.
A szereteté.
… és az egymás megbecsüléséé, a tiszteleté, amikor minden acsarkodást félretéve, igyekezhetünk súlyozni életünk dolgait! Megláthatjuk környezetünk szépségeit, ismerőseink, barátaink, szeretteink fontosságát és annak lehetőségét, hogy megbecsülhetjük egymást!
Nekünk még megadatott, … reméljük, még soká megadatik.
Ne herdáljuk el ezt a kincset, mert „a napok gonoszak …„
Amíg még lehet, addig tanuljuk meg és gyakoroljuk, hogyan lássuk egymást különbnek önmagunknál!
Hozzászólások