Nászta Katalin | az a gyilok

Szépirodalom - vers

az a gyilok

én sem hittem, hogy végleg oda
aki mindig a rosszat teszi
nem hazudik, csak azt csinálja
ami tetszik
s visszaszájal
ha szidalmat nem visel

vezet ez valahova?

ki a másik oldalon
mindig a jót mutatja
nem lehet őt sem kisemmizni
lennie kell egy rendnek
amiben ketten elférnek
jó – rossz, mindig fordul a kocka

ezzel persze még nincs megoldva

a sötét térfélen
mindenkit bántott
míg világos voltam
most, ezen a félfehéren
fájok értük és értem őket
nem hazudják

amitől félnek

kínlódnak a világosszürkék
a lappangó sötéttel
de büszkén
mert ez is fájna
be nem vallanák
ki hallgatná?

az a gyilok

mi belénk épült
ki kell haljon
hogy felépüljünk
s a legelőre – félelem nélkül
mindnyájan
végre kiszéledjünk

2020-04-29 – 05-06

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “az a gyilok”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés