Akár a hegynek, kettős az oldala,
az egyik árnyékos, a másik napos,
lankáin szelídült patakok dala,
s kedvese fenyvese daloktól zajos.
Csodaszép gerince hűs gránitpala.
tompora ívesre feszülőn dacos,
öle völgyében virágok illata,
szemében az ég igézőn csillagos.
Két harangvirág szív üt együtt: bing-bang,
kéz fonódik kézbe, az élet jin-jang.
Egyik sem létezhet a másik nélkül,
egymást egészítve gyönyörű ékül:
hol örök a tavasz, harmattól nedves,
mert ott a nő, az egyetlen, a kedves.
Hozzászólások