Magyar miniszterelnökök
A magyar miniszterelnököknek már közel sem volt ilyen békés a helyzetük. Az első magyar felelős miniszterelnököt, gróf Batthyányi Lajost 1849. október 6-án végezték ki, egy napon az aradi 13 vértanúval. Gróf Tisza Istvánt a Hermina úti villában (három sikertelen merénylet után) 1918. október 31-én meggyilkolták. Gróf Teleki Pál 1941. április 3-án öngyilkos lett. Golyó általi halált halt Bárdossy László (1946. január 10-én) és Imrédy Béla (1946. február 28-án). Kötél általi halálra ítélték és kivégezték: Szálasi Ferencet (1946. március 12-én), Sztójay Dömét (1946. augusztus 22-én) és Nagy Imrét (1958. június 16-án).
Bárdossy László
A sors különös fintora, hogy két miniszterelnökünk (Bárdossy László és Nagy Imre) teljesen más világnézetű, más habitusú ember élete végén a kommunistákkal kapcsolatban szinte azonos álláspontra jutott. Dr. Major Ákos (Major Tamás színész bátyja, legmagasabb rendfokozata hadbíró vezérőrnagy, a Népbíróságok Országos Tanácsának elnöke, aki később ügyvédként elkövette azt a justizmordot, hogy védencére súlyosbítást kért!!!) volt a Bárdossy-per tanácsvezető bírája. Bárdossy jogi dolgokban állandóan és teljes mértékig leiskolázta Majort és Szalai Sándor politikai ügyészt. Ráadásul még Rákosi is lehordta Majort a sárga földig: – Maga ne vitatkozzon Bárdossyval, mert a vitában úgyis alulmarad.
Végtére csak megszületett a halálos ítélet. 1946. január 10-én a budapesti Markó utcai fegyház udvarán felsorakozott a kivégző osztag. A sortűz eldördülése előtt Bárdossy László a tekintetét és a karjait az égre emelve elkiáltotta magát: – Uram, szabadítsd meg az országot ezektől a banditáktól.
Nagy Imre
Az utolsó szó jogán: – Kegyelmet nem kérek. (Mert ismerte őket. Tudta, hogy ez fölösleges színjáték lenne. Nem alacsonyodott le hozzájuk.) 1958. június 16-án a bitófa alatt az utolsó szavai: – Attól iszonyodom, hogy azok fognak majd rehabilitálni, akik most elítélnek.
Hozzászólások