Temesvári Orsolya | Levél a karanténtól

Szépirodalom - próza

Levél a karanténtól

 

Kedves Barátom!

Bízom benne, hogy nem veszed tolakodásnak a levelemet, a megszólítást és a tegeződő hangnemet sem. Elvégre már hónapok óta együtt élünk, úgy érzem, hogy szinte mindent tudok rólad. Nem akarlak megijeszteni levelemmel; azért írok neked, hogy megértsd, miért költöztem be hozzád március elején.

A legfontosabb célom az volt, hogy megvédjelek. Hidd el, számomra is nagyon nehéz volt, hiszen pontosan tudtam, hogy tudsz vigyázni magadra. Ugyanakkor most olyan veszéllyel kellett szembenézni, ami az egész világ számára ismeretlen. Nem kockáztathattam az életedet és az egészségedet.

Mielőtt beköltöztem hozzád, hosszú ideig figyeltelek. Én voltam a sopánkodó idős néni a boltban, aki rád szólt, hogy legalább fizetés közben nézz fel a telefonodból. Én visszhangzottam édesanyád hangjában, aki türelmetlenül csattant fel, amikor megint felvetted a céges telefont a vasárnapi rántotthús felett. Én csóváltam a fejem a jógaoktatód képében, amikor ellógtad a záró meditációt, nehogy elkéss egy meetingről. Úgy éreztem, szükséged lenne egy kis szünetre, de legalábbis lassításra. Azt szerettem volna, hogy az esti mesén a gyerekeid aludjanak el helyetted, hogy reggel a mosogatóhoz támaszkodás helyett legyen időd leülni a kávéval és vasárnap este a párodat ölelgesd, ne a számítógépedet.

Belátom, hogy talán nem voltam elég körültekintő, hiszen nem számoltam azzal, hogy a digitális oktatás nem tudja teljes egészében helyettesíteni az iskolát és a gyerekeiddel töltött megnövekedett idő még több terhet rak a vállaidra. Kérlek, ne haragudj rám ezért!

A kellemetlenségek ellenére azonban rengeteg jó dolog történt. Végre láthattam, hogy smink nélkül is milyen gyönyörű az arcod és néha egészen jól áll, ha a tűsarkút és az inget melegítőre cseréled. Nagy örömmel láttam, hogy bár nem mindig maradt lelki erőd főzni, mindig busás borravalóval jutalmaztad az ételfutárt, a gyerekeidnek pedig lelkesen magyaráztad, hogy az igazi hősök valójában köztünk élnek és fehér köpenyt, műtősruhát, maszkot és gumikesztyűt viselnek.

Remélem, hogy mostantól mindig lesz kézfertőtlenítő gél a táskádban és elegendő toalettpapír az otthonodban. Javaslom, hogy tegyél rendet a kamrában és vedd elő nagymamád kézzel írt receptjeit, ahogyan az együttélésünk első hetében eltervezted. Magad is meg fogsz lepődni.

Tudnod kell, hogy igazán büszke vagyok rád azért, amiért voltak napok, amikor a Netflix helyett az online koncerteket vagy a könyveket választottad. Nagyon örültem, amikor úgy döntöttél, hogy nem váltod vissza a korábban megvásárolt színházjegyeket, sőt, a barátaidat is erre biztattad. Szívet melengető volt hallani, hogy egyre többet használtad a köszönöm, a hiányzol, a szeretlek és a vigyázz magadra szavakat. Mindig is tudtam, hogy átérzed az erejüket.

Hatalmas élmény volt számomra, hogy ilyen hosszú ideig vendégeskedhettem nálad, rengeteget tanultam tőled. Bízom benne, hogy számodra is tanulságos volt ez az időszak. Úgy érzem, mostanra megerősödtél, itt az ideje, hogy elengedjelek. Mindig emlékezni fogok rád!

Szeretettel: a karanténod

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Egy hozzászólás van ehhez: “Levél a karanténtól”


  1. …TÉN – TEN – ISTEN

    Hozzászóló: S. Bálint Mária | 2020. június 30., 21:38

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés