Temesvári Orsolya írásai

A minap hallottam egy beszélgetést egy multi marketing vezetőjével; érdekes gondolat maradt meg bennem az innováció kapcsán. Kétféle innováció létezik, a kreatív és a kényszer szülte innováció. A kreatív innováció valójában művészet, az alkotás szabadsága. A kényszer szülte innováció inkább tüneti kezelés.

Gyerekkoromban mindig azt tanították nekem, hogy az a szép, ami érdek nélkül tetszik. Tehát kizárólag azért, mert öröm ránézni, megfogni, elolvasni, meghallgatni vagy emlékezetünkbe idézni. Mert értékes. Szép az, ami megmozgat, ami inspirál. Ami elgondolkodtat vagy lelkesít. Ami egyszerre gyönyörködtet és borzongat.

Nézőpontok dinamikus játéka, amelyben minden apró mozdulat által egy egészen új kép tárul elénk. Egy parányi test, benne milliónyi apró sejt, szerv, érzés és gondolat szakadatlan körforgása.  Maga az élet. Ahogyan a kaleidoszkóp fényes gyöngyei, testünk, lelkünk és szellemünk is minden nap mozdul, formálódik.

Kedves Barátom!  Bízom benne, hogy nem veszed tolakodásnak a levelemet, a megszólítást és a tegeződő hangnemet sem. Elvégre már hónapok óta együtt élünk, úgy érzem, hogy szinte mindent tudok rólad. Nem akarlak megijeszteni levelemmel; azért írok neked, hogy megértsd, miért költöztem be hozzád március elején. 

2020. május. Közeledik a diplomaosztóm ötödik évfordulója. Amikor ez tudatosult bennem, megdöbbentem: már öt éve nem tanulok?! Összesen 17 évig jártam iskolába, amiről a kezdetekkor annyit tudtam, hogy egy különleges hely, ahol érdekes, fontos és hasznos dolgokat tanulok, és ami felkészít az életre.

Számomra a kávézás élmény. Szertartás. Valami, amit megosztok másokkal. Az életem egyes pontjain meghatározó barátok, ismerősök, szerelmek s a velük együtt elfogyasztott kávé ihlették ezeket a meséket. Valószínűleg kevesen kezdik olyan korán a kávézást, mint én.