Egyszervolt időkben
minden olyan szép volt,
ha cipőm kinőttem,
biztatott az égbolt.

Apám megmutatta,
merre van az arra:
egyenes utakra,
se jobbra, se balra!

Életem batyuját
anyám varrta bölcsen,
tartalmát azután
csak a jóra költsem.

Nem tapostam utat,
az keresett engem,
kéretlen alkukat
elvetette csendem.

Oktatott kismadár,
hogyan is kell élni:
szabadnak nincs határ,
s ne tanuljak félni.

Kőért, ha hajoltam,
megmutatta titkát:
súgta meghatottan,
szívvel szemem mit lát.

Elkerültek csodák,
kincsem tanulságom.
Mindig lehet tovább,
ha jó utat járom.

Velem ballag múltam
kissé ráérősen,
hát magamhoz húztam,
támaszt is erősen.

Megosztás

Tweet