A regényhős lázadása
A népszerű író legújabb könyvének utolsó fejezetéhez ért, ám itt elakadt vele: nem jutott eszébe igazán jó ötlet a befejezéséhez.
Egyik álmában megjelent előtte a regény főszereplője. Egy szegényesen berendezett, elhanyagolt, füstös kocsmában borozgattak. Az író kényelmetlenül érezte magát; nem ilyen körülményekhez szokott. Pontosabban rég elszokott már az ilyen körülményektől. Ráadásul a beszélgetőpartnere egyfolytában szemrehányásokkal illette, fel-felemelve a hangját, amire a közelükben ülő vendégek – csupa barátságtalan, züllött arcú ember – mindig felkapták a fejüket, és rosszallóan néztek rájuk.
– Korán árvaságra juttattál – mondta a regényhős –, mostoha emberekhez adtál, szeretet nélkül nevelkedtem.
– Nekem is ez a sors jutott részemül – mentegetőzött az író.
– Persze! Szenvedtem, szenvedjen hát más is! A gonosz ember felfogása… Aztán ifjú koromban elszakítottad tőlem a szerelmemet. Majdnem belehaltam.
– Velem is ezt tették, és én is majdnem belehaltam – válaszolta az író.
– Az ital rabjává tettél.
– Ki tudtál jönni belőle, akárcsak én.
– Tisztes felnőttkorról álmodtam, családról, megbecsült hivatásról, de te arra kárhoztattál, hogy megjárjam a poklot, és íróvá legyek.
– Én is ugyanerről álmodtam, de arra kárhoztatott a sorsom, hogy íróvá legyek, amiért nekem is meg kellett járnom a poklot.
– Most meg, a pályám csúcsán, amikor lassan kiszenvedem magamból a legújabb könyvemet, életemet kell vesztenem egy autóbalesetben.
– Erről szó sincs – tiltakozott az író. – A végkifejletet még nem ötöltem ki, és ez meg se fordult a fejemben.
A regényhős meglepetten nézett rá, majd felderült az arca.
– Akkor hát mégse halok meg? – kérdezte.
– Semmiképp – felelte az író.
A regényhős felhajtotta a maradék borát, majd örömteli, mégis bántó kacagásban tört ki, a többi vendég meg vele kacagott.
Ekkor felriadt az író. Javában éjszaka volt még. Sokáig forgolódott az ágyában, mire sikerült újra elaludnia. Sok kusza, nyomasztó álmot látott, de csak a fentebbire emlékezett aztán, homályosan, és azt is hamar elfelejtette.
Alig pár nap múlva a napilapok öles betűkkel közölték a halálhírét; autóbalesetben vesztette életét. Annyira várt legújabb, önéletrajzi ihletésű regénye így hát befejezetlenül maradt. Illetve – okkal mondhatni – a valóságban végződik, miáltal pedig a főszereplő elkerüli a szerző sorsát.
Hozzászólások