Agócs Károly, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Agócs Károly

Agócs Károly írásai: 55
Agócs Károly

Bölcseleti-misztikus próza – 54.

A nagy mutatvány – Minden korban éltek rendkívüli képességgel megáldott, és ennélfogva ámulatba ejtő teljesítményre képes emberek. Sőt, mivel hajlamosak vagyunk misztifikálni a múltat – és annál inkább, minél messzebbre tekintünk benne …

Bölcseleti-misztikus próza – 53.

Ők voltak az eszményi házaspár a rokonok és ismerősök szemében. Mindenkor a kölcsönös tisztelet és megbecsülés hangján szóltak egymáshoz maguk között is, sohase vitatkoztak, nem is élcelődtek egymással. Ha valamiben nem értettek egyet, mindkettejük készségesen engedett.

Bölcseleti-misztikus próza – 52.

A remekmű – A két író egy-egy szélsőséges példáját testesítette meg mindazon személyiségbeli és jellembeli sajátosságoknak, amelyek általában megkülönböztetik a művészt az ösztönösen is az arany középúthoz igazodó, józan, derék többségtől.

Bölcseleti-misztikus próza – 51.

Bár ígéretes eredményeket értem el néhány sportágban, egy napon elhatároztam, hogy már csak saját magammal fogok versenyezni: a túlélési képességemet fogom fejleszteni. Hegyekben, pusztaságban, köves-sziklás félsivatagban, erdőrengetegben, lápvidéken.

Bölcseleti-misztikus próza – 50.

Minden évben ellátogatok a piramisok földjére; nem tudok betelni a varázslattal, ahogy e titokzatos építmények árnyékában körülleng, megérint és rabul ejt a régmúlt idők szelleme. A Szfinx városában való legutóbbi tartózkodásom alatt, egyik délutáni sétám során…

Bölcseleti-misztikus próza – 49.

Az átok – Nagyra becsültem a tehetségét és sokoldalúságát, egy kicsit fel is néztem rá, de irigyelni azért mégse irigyeltem. Átlagon felül meg volt áldva veleszületett adottságokkal, mint a fogékony elme és élénk szellem, a kitűnő memória, a kivételes rajzkészség.

Bölcseleti-misztikus próza – 48.

Síri csend honolt a zsúfolt lelátókon. A kakasülőn is érezni lehetett a küzdő felek között egymásnak feszülő és össze-összecsapó energiák vibrálását, ám követni a küzdelem menetét, mintegy látni is azt egyedül a bíró, az agg mester volt képes.

Bölcseleti-misztikus próza – 47.

Beleszerettem, pedig semmit se tudtam róla. Nem beszélt magáról, én meg nem kérdeztem. A nevét se árulta el. Azt mondta, sejtelmesen, válasszak neki én, ha akarok. Tanácstalan voltam. Fájt a gondolat, hogy csak futó kaland vagyok számára, bár kedves volt hozzám, gyengéd és odaadó.

Bölcseleti-misztikus próza – 46.

Három feladvány – Egy alkalommal a tanítvány azt kérdezte a mesterétől, végtelen-e az emberi képzelet. Ő ugyanis arra a következtetésre jutott, hogy igen. – Korántsem – válaszolta a mester. – Akár mi magunk is kiötölhetünk olyasmit, amit elképzelni viszont nem tudunk.

Bölcseleti-misztikus próza – 45.

Átvállalás
Mária és Magdolna ikertestvérek voltak, és viszonylag késői jövevények egy köztiszteletben álló, sokgyermekes családban, ahol a szeretet, a derű és a harmónia az igaz istenhit kiapadhatatlan forrásából táplálkozott – a szülők szavaival élve.

Bölcseleti-misztikus próza – 44.

Alaposan megfigyelte a szokásait és az időbeosztását. A hétfői nap kínálkozott a legalkalmasabbnak. Akkor a klubban tölti az estét, és éjfélig ott marad. A klub parkolójának gyér a világítása, és nem vigyázzák térfigyelő kamerák. Azt is sikerült megfigyelnie, hogy miután beszáll a kocsijába.

Bölcseleti-misztikus próza – 43.

Váltás – A pártfőtitkár irodájába lépve a pártfőtitkár-helyettesnek mindjárt szemet szúrt, hogy lekerült a falról a Nagy Tanító arcképe. – Változnak az idők – mondta csalódottsága láttán a pártfőtitkár –, és nekünk elébe kell mennünk, sőt élére kell állnunk a változásoknak.

Bölcseleti-misztikus próza – 42.

Az írófejedelem némi ellenérzéssel viseltetett újonnan felfogadott kocsisa iránt, amióta megtudta – jó pár hét elteltével – hogy tud írni-olvasni. Elmondása szerint egy csavargó tanította meg rá, hálából, amiért megmentette az életét. Az istállójában szállásolta el hosszú hónapokon át tartó felépüléséig.

Bölcseleti-misztikus próza – 41.

A bosszú – Az első hónapokban az alkalmazkodásra, mondhatom inkább, a túlélésre összpontosítottam, s emiatt kevésbé foglalkoztatott a tény, hogy besúgás áldozatául estem, még kevésbé pedig a besúgó kiléte. Igyekeztem elkerülni, hogy úrrá legyen rajtam a tehetetlen düh és a kétségbeesés.

Bölcseleti-misztikus próza – 40.

Elrendeltetett döntés – Nem éreztem úgy, hogy nem tudnék élni nélküle. Igaz, senkivel kapcsolatban nem éreztem úgy azelőtt se. Meglehet, nem voltam képes igazi szenvedélyre, ezért kerestem minden kapcsolatomban az összetartozás igazolását; valamilyen tényt, körülményt.



Archívum

Hirdetés