Egy utópisztikus eszme alapján kiépített és működtetett politikai rendszer szorításában történelmének legsötétebb korszakát élte az ország. A szabadság, az egyén szabadsága csak elvben létezett, az eszme elfogadásának függvényében és az azzal való azonosulás mértékében. A valóságban senki sem érezhette magát szabadnak. Bárkit bebörtönözhettek és akár halálra is ítélhettek egy rosszindulatú feljelentés alapján indított per színjátékának végkifejleteként. Zsúfolásig voltak a börtönök, mindennaposak voltak a kivégzések, és számos kényszermunkatábor működött szerte az országban, ahol elítéltek milliói sínylődtek. Az emberi kapcsolatokat megmérgezte a bizalmatlanság, a gyanakvás.
___Az agitátor teljes mértékben magáénak vallotta az eszmét annak zászlóvivője, a mindenek felett álló és mindenható Párt elkötelezett tagjaként, „harcosaként”, és lelkesen hirdette is, szónoklataiban és verseiben egyaránt. Nem mellékesen jó költő volt.
___Egy nap kora hajnalán érte jöttek. Álmából verték fel. Kelletlenül, szinte unottan adták neki az utasításokat. Időnként sürgették, de inkább csak a látszat kedvéért. Nem bántak vele durván. Az autóban nem szóltak hozzá, és ő is néma maradt mindvégig.
___Meggyőződéssel hitte, hogy csak szigorúan indokolt esetben történnek ilyen intézkedések. Mint például az ő feljelentései alapján. „A Párt nem tévedhet” – jutott eszébe a jelmondat, melyet ő maga is hangoztatott alkalomadtán, vagy hozott fel végső érvként, jóhiszeműen. Most mégis tévedésről lehet szó. Hiszen ő példamutatóan odaadó, feltétlen híve a Pártnak. A mártírságot is vállalná érte. Azon töprengett, milyen hibái lehetnek mégis, amelyek miatt véthetne, sőt akár bűnt is elkövethetne ellene. Vagyis amelyek miatt okkal illethetné a „lehetséges ellenség” vádja. Mindjárt eszébe jutott, hogy mindig is ellenszenvvel viseltetett a körzeti párttitkár iránt. Sose gondolkozott el az okán, de néha a halálát kívánta, és képzelgéseiben olykor ő maga végzett vele. A pisztolyával. Igen, még a Nagy Változás előtti időkből volt egy ócska, rozsdás pisztolya, melyet nem adott le a hatóságoknak. Persze le akarta adni, de valamiért mindig csak halogatta. Mindez azonban csak most tudatosult benne, és most fogta fel a súlyát. Homályos bűntudata támadt. Mégse ártatlan tehát. Igaz, csak lehetséges ellenség. A Párt nem tévedhet.
___A nyomozótiszt közölte vele, hogy a gyanú szerint merényletet tervezett elkövetni a körzeti párttitkár ellen. Majd visznek a cellájába papírt, tollat és tintát – tájékoztatta –, hogy írásban tegyen részletes vallomást.
___Lehet, igen, hogy előbb-utóbb elkezdte volna tervezgetni azt a merényletet – töprengett a priccsen üldögélve a cellájában –, de lám, a Párt elejét vette. Mint valami mindentudó, mindent látó és mindenütt jelen lévő szellem. Mégsem csak a vallások ámítása hát, hogy létezik ilyen? Részletesen le fog írni mindent, és – a Pártnak tett utolsó szolgálataként – bűnösnek fogja vallani magát, egy bizonyos értelemben mártírságot vállalva.
___Ám hiába várta, hogy hozzák a papírt, tollat és tintát, három nap elteltével pedig – legnagyobb döbbenetére – minden indoklás nélkül szabadon bocsátották.
___Csak feküdt az ágyán tompa révületben, mígnem egy hirtelen támadt sugallatra feleszmélt. Elővette a pisztolyt a rejtekhelyéről. Hosszan nézegette, forgatgatta a kezében. Aztán megtisztította, megolajozta, végül pedig betárazta. „A Párt nem tévedhet” – ismételgette magában.
___Gondosan eltervezte a merényletet, és a megfelelő alkalommal, alig egy hét múlva végre is hajtotta.
Szóljon hozzá!